Könyvek, dokumentumok

Udvaros az enyészetben

A peremlét hírnöke

Most, hogy belesüppedt ő is a bánáti földbe, végleg hozzásimulva a tájhoz (az ő tájához), érdemes lenne pontosítva számba venni Cs. Simon István szándékait,  vállalásait. (Mindehhez támpontot nyújthat a sajtóban megjelent tárcáinak és rövidebb lélegzetű írásainak gyűjteménye, melyet Udvaros az enyészetben címmel jelentetett meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.) Mindenekelőtt: őszintén rá kellene kérdezni, honnan merített szerzőnk erőt megörökíteni a mindenütt kitapintható enyészetet (ami egyébként átlengi költészetét is), megrajzolni a reményvesztett emberi sorsokat... Önvállalta krónikásuk volt, vagy egyszerűen csak egy közülük?

A ködbenjárást szerette. Emlékszem, egy közös előadói körutunk alkalmával elvetődtünk a Balaton partjára. Szó szerint, mert a víz alig két-három méternyire lehetett tőlünk, de a művelődési ház ablakából csak a csobogása hallatszott. „Gyerünk, nézzük meg, ha már itt vagyunk” – ajánlottam, de Pista elhárította, mondván, elég tudni a közelségét. Nem tettük meg azt a néhány lépést azon a szomorú októberi napon, így a tónak „halvány nyoma, emléke is alig maradt” – de ezt már egy egészen másik írásában olvasom. Melynek egyébként ez a címe: Csak azt látta, amit már elhagyott. Ez akár ars poeticája is lehetne, hiszen Cs. Simon látásmódja amolyan „éjszakai tudatként” (Jung)  ötvözött egy imaginárius világot, amely egy másik síkon hitelesebb volt a valóságnál, ráadásul rendre keveredett a megszólaltatott személy vallomása krónikásunk tudásanyagával, emlékhalmazával.

Mára világos, nem nosztalgia volt ez, nem borzongó merengés – hanem átmentés! A peremre szorultakat menekítette volna a túlsó partra, újraálmodva, újra kitalálva az élettörténetek valódi súlypontjait. Másfelől – így mondják – a centrumtól a perem felé haladva növekvőben a nyitottság panerai replica és a megértés, eltűnőben viszont a lehúzó elkötelezettség. Avagy: a tömegek által centrumnak vélt helytől kifelé nyomulva már a személyes szabadság útját járjuk. Táj és ember pontos, érzékletes látleletét adva következetesen ezt az ösvényt taposta Cs. Simon mindvégig, ha mi ezt nem is értettük mindenkor.

Midőn napfény éri az egyenesedő gerincet, úgy forrósodnak immár e könyv lapjai is…

SINKOVITS Péter