Rendezvények

A Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház közös produkciója

Piaf–marche / Piaf–menet
(hommage á Edith Piaf)

Szereplők: Mezei Kinga, Mészáros Gábor/Kőrösi István

A zongoránál: Varga Iván m.v.

Rendezés, látvány: Mezei Kinga
Dramaturg: Góli Kornélia
Koreográfus: Kiss Anikó
Jelmez: Csonti Andrea, Gero Katalin
Projekció: Baráth Attila
Díszletkivitelezés: Rápóti Attila
A rendező asszisztense: Puskás Zoltán
Ügyelő: Lovas Csilla
Világítás: Majoros Róbert, Mezei Edvárd
külön köszönet Vígh Andrásnak

Száz éves lett volna 2015. december 19-én Edith Piaf.

Előadásunk a tragikus sorsú művésznő harcokban és önmarcangolásban gazdag életéből, szélsőséges, sokszor végletes személyiségéről, sikereiről és sikertelenségeiről kiván szemelvényeket adni, megidézve azt a kort, amiben a művészeknek nagyon nagy utat kellett bejárniuk az elismertségig. Piafnak sikerült. Hatása és dalai a mai napig érvényesek, és meghatározóak a francia sanzon világában.

A francia sanzon – szemben az angolszász zeneipar termékeivel – zenei eszközökkel szolgálja a francia nyelv szépsége, és a francia költészet nagy mestereitől kapott örökség érvényre juttatását. E zenei műfaj irodalmi gyökerei Baudelaire-ra, Verlaine-re és Rimbaud-ra vezethetők vissza. Ők voltak azok, akik költészetüket a szavak zeneiségére és szövegeiket a rövid formákra építették. Ezek a „gitár nélküli zenészek” találták fel a sanzonban a zenével szimbiózisra lépett irodalom művészi kifejezését. Költészetükben a sanzon olyan irodalmi építőanyagként jelenik meg, amelyben a poézis esztétikumát a szavak csengése és zeneisége szolgálja.

Edith Piaf, a francia sanzon legnagyobb alakja – a hétköznapi életben kicsi, szürke és jelentéktelen nő – mindenkit elvarázsolt, amikor énekelni kezdett. Hangja erőteljes, enyhén fátyolos volt, jellegzetes kiejtéssel, dalait pedig az extázisig átélte, a közönség is érezhette a szegénység megaláztatását, a kiszolgáltatottságot, a szerelem kínjait és gyönyörét. Sikerei csúcsán sem feledkezett meg a kiskorában átélt nehézségekről, akármennyit keresett, sose volt pénze, nagyvonalú és bőkezű volt, mindenkinek adott, aki hozzá fordult. A kor olyan művészeit fedezte fel és támogatta, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki. Művészként sikert sikerre halmozott, a világ a lábai előtt hevert, de emberként mindig boldogtalan volt.

Előadásunkban a dalok francia nyelven hangzanak el, Mezei Kinga előadásában, főként egy zongora kiséretében. Az előadásban néhány nagyon ismert dalát leszámitva olyan dalokat válogattunk, amelyek remek darabok ugyan, mégsem ismeri őket a szélesebb közönség. Ám a legismertebb dalai sem maradnak megemlékezés nélkül, mivel az előadás magába foglalja a dalok a mai korra való hatását is.

Támogatók: Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, Szabadka Város, Magyar Nemzeti Tanács

Helyfoglalás.