Rendezvények

(színpadi játék)

Szereplők: Charlotte – Farkas Ibolya; Eva – Molnár Anikó; Viktor – Vukosavljev Iván; Helena – Diószegi Imola. Zenei vezető: Oberfrank Péter (Liszt-díjas, érdemes művész). Díszlet: Pataki András. Jelmez: Szélyes Andrea. Fény: Kovács Ferenc. Rendezőasszisztens: Savanyu Gergely. Rendező: Pataki András.

Őszi szonáta: a lélek mélységei. Bergman klasszikusa a Vajdaságban.
A Vajdaság több településén (Zentán, Szabadkán Újvidéken és Magyarkanizsán) látható az Őszi szonáta című színpadi játék január második felében. Az Ingmar Bergman klasszikus művéből készült koprodukció széles összefogással készült el, melynek egyik partnere a Zentai Magyar Kamaraszínház volt.

A Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Komáromi Jókai Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház, a Pesti Magyar Színház és a bécsi Europa Club együttműködésében jött létre a produkció. A négy szereplőt négy különböző színházi műhely, illetve térség delegálta. Charlotte szerepében az erdélyi színjátszás egy kiemelkedő művésze, Farkas Ibolya lép színpadra. Vukosavljev Iván, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója Viktort alakítja a színpadi játékban, Helena szerepét Diószegi Imola formálja meg, a soproni teátrumból pedig Molnár Anikó látható Eva szerepében.
Az előadás őszi soproni premierje hatalmas és katartikus sikert hozott a darabot színpadra állító stábnak. Hosszú percekig tartó vastapsot kaptak a szereplők, akiket a nézők alig akartak leengedni a színpadról.
Pataki András rendező örült a fogadtatásnak, s annak is, hogy a soproni teátrum már hagyományos januári magyar kultúra napjához közelítő vajdasági turnéjára ezt az előadást vihetik el.
Teljesen lenyűgöző ez a történet. Minden benne van az életünkről, emberi kapcsolatainkról, családi viszonyrendszereinkről, boldogságunkról, boldogtalanságainkról. Képesek vagyunk-e az együttélésre, a megbocsátásra? Felül tudunk-e emelkedni sértettségeinken, akarunk őszintén beszélni egymással? Az Őszi szonáta az emberi lélek mélységét mutatja meg számunkra. Látszólag női darab, de mi férfiak sem úszhatjuk meg, hogy szembesüljünk a történet kérdéseivel, amelynek a vége az: el kell jutnunk a szeretet katarzisáig – hangsúlyozta Pataki András, aki hozzáfűzte, a zene nagyon fontos szerepet tölt be a darabban és az egész produkcióban. Nem kiegészíti azt, hanem szerves része az előadásnak.
Ő egy olyan asszony, aki a zenébe menekült, ott találta meg önmagát. Nem tud letérni az általa meghatározott útról és a saját gyerekei életében ugyanazt a hibát követi el, mint a szülei vele szemben – mondta Farkas Ibolya színművész, aki Charlotte szerepét formálja meg az előadásban, majd folytatta: egy szerep elvállalásakor rendkívül fontos számomra, a darab minősége. Mennyire foglalkoztat vagy érint meg az alkotás mondanivalója. Ingmar Bergman műveit nagyon szeretem. Az Őszi szonáta olyan feladatot ad egy színész számára, hogy a mélységet boncolgassa, tárja fel, nyilvánvalóvá tegye azokat a problémákat, érzéseket, melyeket egy adott helyzetben átélhetünk a saját sorsunkban is – hangsúlyozta a színművésznő, aki szerint az általa játszott Charlotte különleges, rendkívül színes személyiség, összetett jellem.
A műben ezt mondja: „Én tulajdonképpen semmit nem tanultam meg a szeretetről. Csak a zene adott lehetőséget, hogy kifejezzem önmagam.” Amikor viszont egy adott pillanatban lemond a pályafutásáról, hogy a családjával lehessen, nem érzi jól magát. Ott van velük, de ezt úgy éli meg, mint egy kudarcot. Bármilyen furcsa, ezt akár elfogadhatónak is tartom. Én is gyakran hangsúlyozom, hogy a színház jelenti számomra az életet. Akár Charlottenak a zene. Nagyon sok, izgalmas kérdést boncolgató rétege van az Őszi szonátának a néző és a színész számára is – mondta Farkas Ibolya.
Molnár Anikó Eva szerepét alakítja a a színpadi játékban.
Ennek a lánynak a sorsát a szeretethiány befolyásolta. Mindig azt kereste, ki ő, hol a helye a világban, mi az útja. Nem volt mellette támasz, visszaigazolás, ezért kialakult benne egyfajta kisebbségi érzés. Eva írt egy könyvet. Ez is benne áll: „Meg kell tanulnom élni, minden nap ezt gyakorlom. A legnagyobb akadály az, hogy nem tudom, ki vagyok, sötétben tapogatózom. Ha valaki szeretne, és elfogadna olyannak, amilyen vagyok, talán végre szembe mernék nézni önmagammal.” Ő a legnagyobb problémáit gyerekkorára vezeti vissza. Elhanyagolták, magára hagyták szülei. Mindig szélsőségesen gondolkodott, s amikor hét év után találkozik anyjával, annak szemére veti minden hibáját és a szeretetlenségét. Közben küszködik a megbocsátással, próbálja megérteni anyját, az ő igazságainak, sérelmeinek kimondása közben is. Nem feltétlen művészcsaládi sors az övék, emberi kapcsolatainkban mindezekkel a kérdésekkel ugyanúgy szembesülünk – húzta alá Molnár Anikó.
Az Őszi szonáta októberben a soproni színház kamarabérletében volt látható és a következő évadban is műsoron tartják. A tervek szerint a most készülő színpadi játék a vajdasági turné után várhatóan megtekinthető lesz Erdélyben, Komáromban, Bécsben és Budapesten a Pesti Magyar Színházban.