Rendezvények

Előadások a zsidóság történelméről, kultúrájáról

Pejin Attila történész, muzeológus előadása

„A szombatosság nem a külföldről szivárgott át Erdélybe s nem idegenek csempészték be oda. Úgy a mint lett, az erdélyi talajnak volt sajátszerű terméke. Magyar kezek hintették el magvait és magyar szellem ápolta és fejlesztette. Megalapítói, terjesztői és hívei egytől-egyig magyarok, vagy helyesebben: székelyek voltak mindvégig; más nemzetiséghez tartozót nem találunk köztük, pedig Erdélyben sokféle nemzetiség élt egymás mellett. Irodalma kizárólag magyar; idegen elemeket szép számmal befogadott, de azokat csakhamar megmagyarosította.
Az erdélyi szombatosság a magyar reformácziónak legvégső kifolyása, az ez által keltett vallásos mozgalmak utolsó hulláma, csakhogy határozottan helyi jelleget öltött. Erdély bizonyos vidékeihez kötve, tisztán székely volt kezdettől végéig.
A szombatos mozgalom ilyformán szűk határok közt folyt le, de aránylag soká tartott és minden elejébe gördített akadály mellett, szakadatlanul haladt tovább. A kereszténységből eredt, de a zsidóság fele tartott, s az előbbitől mind távolabbra, az utóbbihoz mind közelebbre jutott. Hogy ez iránytól eltérítsék, elárkolták és behányták természetes medrét: ekkor látszólag eltűnt, de azért a föld alatt még teljes két századon át folytatta előbbi útját; úgy hogy a figyelmes hallgató csak itt-ott vehette neszét. A mi századunk második felében végre ismét felbukkant, titokzatos hosszú útjának számos tanújelét hozván magával, köztük egy majdnem ismeretlen érdekes kis irodalmat is. S most már egyenesen a zsidóság fele tartott, a melyben, szemünk láttára, csak a minap tűnt el végképpen.”
(Kohn Sámuel: A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk. Különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére és munkáira, 1889)