Rendezvények

A Garabonciás Színtársulat előadása

Énekes népszínmű, lövöldözéssel és gyilkossággal, két felvonásban. Szereplők: Ankica, Ardonjak felesége – Mészáros Beáta; Juraj Ardonjak, nagybirtokos – Koós György; Jovo Stanisavljević, Galócza haramia – Hernádi Zsolt; Josip Žlejić, paraszt – Füle Sándor; Miroslav Frankić, Ardonjak titkára – Péterfi Csaba; Tonka, a szobalány – Tomasovszky Flóra; Boris Možbolt, a földmérő – Horvath Péter; Adam Žažić, a csendőr – Nagy Zoltán; Nikola Giljetić Gile, a csendőrkapitány – Fejes József. Fordította: Spiró György. Zeneszerző: Másik János. Zenei közreműködő: Rehorovszky Gábor. Rendezte: Mészáros Beáta.

A darab 1923-ban játszódik az Osztrák-Magyar Monarchiából akkor frissiben kiszabadult Szlavóniában, amely azóta Jugoszláviából szabadult ki frissiben. Egy nagygazdára (aki némi csendőri segítséggel, de egyébként tehetséggel és szorgalommal a fél környéket összeharácsolta) ráun a felesége (aki jobb napokat látott, de fog még jobbakat is), és az ilyenkor szokásos módszerek közül férjének megöletése mellet kötelezi el magát. A tervbe mindenkit beavat, akit csak tud: az ügybuzgó, ám leheletnyit ügyefogyott titkárt, a mindenre kapható földmérőt, a nagygazda által kifosztott és ezért elkeseredett parasztot, továbbá egy kezdő, ám ambíciózus csendőrt. Így ér el a környék rettegett – bár már az öregedés határvidékét taposó, kissé rövidlátó, mindazonáltal mindenre elszánt – rablóvezéréhez, akinek segítsége ellenére a terv, némi kétségbeesett téblábolás után, de végül is megvalósul. Szerencsére a csendőrség, mint mindig, ezúttal is nyomon van. Az összeesküvőket eléri méltó büntetésük – azaz még ma is boldogan élnek, hacsak azóta meg nem haltak. De meghaltak.
Ivan Kusan az ösztönzést egy Erzsébet-kori szerző munkájából merítette, amelynek főhőse, egy gazdag paraszt felesége a fél környéket réveszi feleslegessé vált férjének megölésére.
Az előadás műfaja: énekes komédia két részben, lövöldözéssel és gyilkossággal. Az eredeti népszínmű nem olyan derűs és optimista, mint a magyar, amelyben a konfliktusok végül megoldódnak, a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megkapja a méltó büntetését. Kusan munkája jó pár évtizeddel később született, mint magyar elődeié, s teljesen más volt az a társadalmi közeg is, amely életre hívta őket.