Rendezvények

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka a Magyar Nemzeti Tanács tájolási programjának keretében

Szereplők: Liliom – Mészáros Gábor; Juli – Béres Márta; Mari – Vágó Krisztina m.v.; Ficsúr – Molnár Zoltán m.v.; Hugó – Ricz Ármin m.v.; Linzmann – Varga Tamás m.v.; Muskátné – Banka Lívia m.v.; Hollunderné – Mezei Kinga; Fogalmazó – Mezei Kinga; Berkovics – Mikes Imre Elek; Esztergályos – Molnár Zoltán m.v.; Kapitány – Varga Tamás m.v.; Lujza – Dienes Blanka m.v.; Budai rendőr – Kucsov Borisz m.v.; Dr. Reich – Varga Tamás m.v.; I. Rendőr / I. Égi rendőr – Mikes Imre Elek; II. Rendőr / II. Égi rendőr – Kucsov Borisz m.v.; Dramaturg: Oláh Tamás m.v. Jelmez- és díszlettervező: Gyarmathy Ágnes m.v. A jelmez- és díszlettervező asszisztense: Veréb Dia m.v. Zeneszerző: Bakos Árpád m.v. A zenei felvételen közreműködtek: ifj. Kucsera Géza m.v. – billentyűs hangszerek; Pálfi Ervin m.v. – nagybőgő; Miroslav Jovančić m.v. – hegedű. Fény és design: Komoróczky Gábor m.v. Videó: K. Kovács Ákos m.v. A rendező asszisztense: Mikes Imre Elek, Kucsov Borisz m.v. Rendezte: Kovács Frigyes m.v.

Liliom. A leghíresebb, a legtöbb nyelvre lefordított, a legtöbbet játszott magyar dráma. Pontosabban: vígjáték. Valóban egyedülálló a humora, de én mégis a drámát látom benne. Pszichológiai drámát, családi drámát, társadalmi drámát. Humora a valós helyzetek abszurditásában rejlik.
A Liliom című előadásunk rólunk és nekünk szól, akik szeretethiánytól elvadultunk, akik reménytelenül keressük a szerelmet, és ha megtaláljuk, megijedünk tőle, mert nem tudjuk nevén nevezni sem az állapotot, sem a másik embert. Molnár Ferenc művét teljes mértékben kortársnak gondolom, mondandóját pedig hihetetlenül aktuálisnak.
Ezért látom hát indokoltnak a Liliom műsorra tűzését itt, most, a XXI. század második évtizedében. Mesének látom én is ezt a művet, de nem egy romantikus altatódalnak, mint ahogyan Molnár beszél róla: „Ez a mese arra való, hogy özvegyasszonyok altassák el vele kisgyermekeiket, vagy jó gyerekek altassák el vele öreg, és fáradt szüleiket…”
Nem szeretném elaltatni a nézőt, elbódítani se, szórakoztatni se mindenáron, inkább ráébreszteni a szophoklészi mondatra: „Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak”. Ezzel a színpadi művel szeretnék beszélni a szerelemről, amely mű a néma szerelemről, a szerelem némaságáról, a benne szereplő alakok pedig a szerelem tagadásáról beszélnek.
Mindazonáltal, szórakoztató előadást kínálunk, de tartalmas szórakoztatást, amelynek hangulata hetekre, hónapokra hatalmába keríti a nézőt. (Kovács Frigyes rendező)