Rendezvények

Szabó Stein Imre fordítása nyomán, valamint Szász Károly fordításának felhasználásával és Shakespeare A velencei kalmár, VIII. Henrik című drámáinak, Szophoklész: Antigoné című drámájának, továbbá Theodor Roosevelt, Devecseri Gábor, Gereblyés László, Benjámin László, Sziveri János, Fehér Ferenc, Kopeczky László, Hernyák Zsóka szövegeinek és Ilija Marković aforizmáinak felhasználásával a szövegkönyvet összeállította Hernyák György

Szereposztás:
Micike (Vészlény): Kalmár Zsuzsa
Cafka (Vészlény): Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
Varangy (Vészlény): Kovács Nemes Andor
Macbeth, Glamis thánja: Mezei Zoltán
Lady Macbeth, Macbeth felesége: Vicei Natália, Jászai-díjas
Banquo, skót thán és 6. úr: Ralbovszki Csaba
Fleance, Banquo fia: Dékány Máté m.v.
Duncan, skót király és 5. úr: Varga Tamás m.v.
Malcolm, Duncan idősebb fia és 2. úr: Szőke Attila
Donaldbain, Duncan fiatalabb fia és 3. úr: Baráth Attila
Macduff, Fife thánja és 4. úr: Hajdú Tamás
Portás Macbeth várában: Szilágyi Nándor
1. úr: ifj. Kucsera Géza

Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza
Díszletterv: Saša Senković m.v.
Jelmezterv: Pesitz Mónika
Munkatárs: Brestyánszki B.R.
Konzultáns: Dr. Sági Zoltán m.v.
Fényterv: Majoros Rómert m.v.
Súgó és ügyelő: Bíró Tímea
Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria

Rendező: Hernyák György, Jászai-díjas, m.v.


Az előadás hossza szünettel 2 óra 05 perc.

Shakespeare egyes források szerint a Macbethet azzal a szándékkal írta, hogy I. Jamesnek udvaroljon (a legenda szerint Banquo fia, Fleance Wales-be menekült, s egy ottani hercegnőt vett feleségül, fia, Walter megkapta a Lord Steward of Scotland rangot, Walter Steward pedig első James király ük-ük-ükapja volt, aki Erzsébetet követte a trónon). I. James az 1597-ben kiadott Démonológia című könyvében a boszorkányok és gonosz szellemek létezését próbálja bizonyítani. Trónralépése után, 1598-ban boszorkányság gyanújával megégetett 600 asszonyt. S Mit tesz Shakespeare? Drámájában gonosz boszorkányok keverik a... „dolgokat”. És bár Holinshed krónikái felhasználásával írja a Machbethet, mégis megmásítja a történelmi írásokat: Macbeth Shakespeare szerint álmában öli meg Duncan királyt, majd jogtalanul trónra ül, s ezzel egy véres korszak veszi kezdetét Skócia történelmében, mígnem Macduff megöli, s Malcolm, Duncan fia kerül a trónra. Holinshed azonban teljesen mást ír a krónikáiban: Macbeth valóban megöli Duncant, de nem álmában (ez egy teljesen másik történet, egy Donwald nevű főúrral, aki boszorkányokkal cimborál, s felesége felbujtására álmában végez Duff királlyal – ugye ismerős?), hanem az elgini csatában, majd királlyá koronázzák, hiszen ugyanannyi joga van a koronára, mint Duncannak – mindkettőnek anyai ágon –, s utána 17 évig (1040-1057) uralkodik, békét hoz Skóciára, a skótok igazságos és bőkezű uralkodóként tartják számon.

Akkor hol az igazság? Azt hiszem nem érdemes keresni 400 (vagy inkább majd` 1000) év után, hiszen a most történő és zajló politikába sincs kisembernek (kis hülye rendező, színész és egyéb) belátása. Csak a kérdések maradnak: vajh` ki ölte meg Kennedy-t? Đinđić gyilkosai miért kaptak a nagy tűzharcban mindannyian fejlövést? Milošević hogyan, s ki/k által került trónra? az USA hadserege azért vonult be Irakba, mert gyanította, hogy ott vegyi fegyver-gyár van? azért bombáztak bennünket az ezredforduló tájékán, mert (a röpcédulák szerint) sajnálták az itt élő szegény népet? mi történt szeptember 11-én? ki juttatta hatalomra Szaddam Husszeint, s ki távolította el onnan? kik pénzelték a háború kezdetén Hitlert? hogy halt meg I. János Pál? ki rombolta szét Szovjetúniót, Jugoszláviát? ki finanszírozta ifj. Bush olajmezőit? miért nem beszélünk az indián genocídiumról? ki a felelős a globális fölmelegedésért? stb. stb. stb. Kinek, kiknek származik ebből haszna? A három Vészlénynek. Vagy hétnek. Vagy tizenkettőnek. Vagy ezerháromnak. Azoknak, akiknek a hatalom a kezében van. Vagy a zsebében. Vagy a médiában. Vagy a vallásban. Akik ennek a hatalomnak a töredékét felkínálják másoknak, s bármikor el is vehetik tőlük. Összeesküvés-elmélet? Nem. Összeesküvés gyakorlat. A háború a legkifizetődőbb üzlet.

„Mi mindannyian egyenlők vagyunk“ – hangoztatták az átkos kommunisták, de ez a szlogen az ún. demokráciában sem igen változott: „Mindenkinek egyforma joga van.“ Az emberi történelem a kontinuális háború történelme, amiben persze vannak időszakok és terek, amikor s ahol éppen béke uralkodik, de tűzfészek mindig valahol van. S mindez miért s mi célból? Hatalom!

Nem szándékom Machbeth-et felmenteni (az előadás valahol a Shakespeare által megírt tragédia és a „valóság“ között van), de nem ő az ősgonosz. Ő csak belekóstolt a fölkínált mézbe, amiről kiderült, hogy szar. Tehát: lehet szél ellen pisálni, de készülj föl, hogy rádfújja. Vagy: ha beleléptél, tiszta lábbal (kézzel, lélekkel) már ki nem jöhetsz belőle, bármilyen szándék is vezérel.

Az első pillantásra az alapvető összetűzés Macbeth és a Vészlények között van, de sajnos ez nem igaz. Velük összetűzni nem lehet. Az összetűzés: Machbeth vs. Macbeth.

- részlet Hernyák György rendezői naplójából