Rendezvények

Zenés duett dráma Karády Katalin történetéről

Szereplők: Karády Katalin – Varga Klári; Katonatiszt – Rusz Milán. Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida. Zenei vezető: Félix Györgyi. Rendezőasszisztens: Kabódi Szilvia. Rendezőasszisztens: Prágai Tibor. Rendező: Rusz Milán.

Magyar hadifogolytiszt harmonikázik Novoszibirszktől északkeletre egy fából összetákolt ivóban. Oroszul feddi Tolsztoj népét a mértéktelen vodkaivás miatt. Az általa játszott dallamok átrepítik a hómezőkön át a Pesti Színházba, ahol az általa szeretett színésznő játszik, meghajol, fürdik a fényben, a rajongók ünneplését fogadja, miközben ő díszegyenruhájában a kulisszák mögött várja imádottját.
Kopott katonakabátban, viseletes fejkendőben érkezik egy Szombathely melletti fabódéba egy asszony. Fázik, megtört, kétségbeesett. Rágyújtana, de eldobja még a cigarettát is.
Elmondja magáról, hogy ő egy híres színpadi művész, ellentétben a kinézetével, akit megismernek az utcán és rajonganak érte. Szinte hihetetlenül hangzik egy hajléktalan benyomását keltő illetőtől, de amikor a kabátot és a fejkendőt levéve átváltozik dívává, megtörténik a csoda és megszületik a színházi miliő.
Kiderül, hogy a hölgy maga Karády Katalin, aki itt várja az embercsempészt, aki átviszi majd a határon, többedmagával:
„Soha nem akartam elmenni innen. Ez a hazám. Szívet cseréljen, ki hazát cserél… Az egyik koncert közben felmászott hozzám a színpadra Makk Joli, a harmadikos elemista kisasszony. Olyan akarok lenni, mint te. – Küldjél egy fényképet, hogy pontosan tudjam, milyennek kell lennem. El lehet onnan menni, ahol ennyire szeretik az embert, ahol ennyire szeret Makk Joli?”
Karády Katalin, miközben elénekli a korra legjellemzőbb, de nem a tőle leginkább megszokott dalokat, mély, emberi vallomásában felidézi a gyerekkorát és az atyai szigor mellett beavat minket a Svájcban töltött iskolai évei szépségeibe, sőt a legelső színházi élményeibe.
Édesapja halála után fejest ugrik egy házasságba, majd elindul a színészi pályán, amelyre az operett királynő, Lábass Juci előadása óta vágyott. Elválik. Viszontagságos tűzkeresztségen és buktatókon keresztül jut el az első bemutatójáig, ami siker lett. Barátja és pártfogója, Egyed Zoltán újságíró, ma úgy mondanánk médiacézár, akinek az indulását köszönheti, még a filmstúdióhoz is eljuttatja.
Döbbenetes sikert hoz a Halálos tavasz című film és onnantól kezdve a sztárok „viszontagságos” életét éli. Megpróbálja a sikert „viselni és elviselni”. Megismerkedik élete nagy szerelmével, Újszászy Istvánnal, akinek története kísértetiesen hasonlít a Szibériában harmonikázó magyar tisztére.
Kitör a második világháború, magyar ifjak tízezrével mennek az oroszországi mészárszékre, a más vallásúakat és a másképp gondolkozókat Németországba viszik megöletni. Zsidó embereket ment, Makk Jolit kihozza a gettóból; énekel, játszik, de egy éjszaka elviszi a Gestapo. Összeverik, megalázzák, hónapokig kínozzák. Szerelmét kiadják az oroszoknak, akik állítólag ki is végeznek – legalább is egy Moszkvából hazaérkezett vígszínházi ügyelő ezt a hírt hozza.
Összeomlik. Kilenc hónapig nyomja az ágyat, amikor Makk Joli felrázza apátiájából, miközben az ágya mellett a kezét fogja. Újra siker, vastaps a rommá bombázott Budapest Operett Színházában. Színházi sikerek, kárpótlás a háború okozta szenvedésekért.
A magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vidékre teteti. Részeg, gumicsizmás, svájcisapkás TSZ-tagok előtt kell szerepelnie Kucsmáspallagon. Kecskeméten kifütyülik, ordítoznak, nótát rendelnek a műsora közben. Végül a propagandagépezet folytán, kongó, üres termekben kell játszania.
Munka nélkül, pénztelenül nyomorog, amikor bizalmasa, barátnője, egy Váci utcai kalapszalon volt tulajdonosa szólítja fel, hogy disszidáljanak, hiszen ez az ország már élhetetlen.
Indulatosan kéri ki magának a feltételezést is, hogy ő a rajongóit képes lenne itt hagyni. Nemsokára házvezetőnője Mohácsi Ilona ront be hozzá a hírrel, hogy Makk Jolit intézetbe szállították, a nevelőszüleit pedig kitelepítették.
Két kis csomagot ad át házvezetőnőjének: ennyi az, amit magukkal vihetnek, egy véget nem érő utazásra, amely elröpíti őket hazájukból, más égtájakra. Elénekli a címadó dalt, majd elindul teherautóval Ausztria felé.
Az orosz hómezőkön harmonikázó magyar tiszt talál egy orosz katonát, aki Alaszkán keresztül megpróbál eljutni az Egyesült Államokig. Úgy dönt, hogy vele megy, egy nemrég meghalt orosz fegyenc, Rogyion Petrovics Csudra megszerzett irataival. Kevés az esély a túlélésre, de a remény, hogy újra találkozhat még valaha szerelmével, felbátorítja, hogy nekivágjon a kilátástalan túrának.