Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Rendezvények

Vissza

Neoplanta

Besorolás: Színház – színjátszás – irodalom
Időpont: 2015. március 1. 19:30
Település: Zenta
Helyszín: Művelődési Ház
Az Újvidéki Színház vendégjátéka

A produkció Végel László azonos című regényének felhasználásával jött létre és valós életünk inspirálta.

Szereplők: Blaskó Lea f.h., Crnkovity Gabriella, Elor Emina (Pataki gyűrű-díjas), Ferenc Ágota, Huszta Dániel, Kőrösi István, Krizsán Szilvia (Sterija-díjas), Mészáros Árpád (Sterija-díjas), Német Attila, Pongó Gábor, Sirmer Zoltán. Koncepció: Urbán András m.v. Rendezőasszisztens: Ferenc Judit. Dramaturg: Gyarmati Kata. Zeneszerző: Antal Attila m.v. Jelmeztervező: Marina Sremac m.v. Díszlettervező: Urbán András m.v. Ügyelő: Bíró Alekszandra. Fény: Majoros Róbert. Hang: Bíró Tibor és Lukács Attila. Smink: Pászti Ágnes. Fotó: Srdjan Doroški. A rendező munkatársa: Lénárd Róbert. Rendező: Urbán András m.v.

Van ez a város, ez az Újvidék.
Vagy Novi Sad. Vagy Neusatz. Vagy Mlada Loza. Vagy Neoplanta.
Így írta meg a történelmet aranypennájával Mária Terézia.
Utcák, terek, a Duna, emberek, népek, huszonhat nemzet, kirobbanóan növekvő épületek, sötét parkok, falfirkák, a gyűlölet divatbemutatója. És a vér. Vér az aszfalton, vér a közismert éttermekben és kocsmákban, vér maszatolódik a Duna jegén és jughurt csorran a Báni palota ablakain.
Neoplanta.
Egy város identitása, foltokkal.

Tragikus bűn? Lezuhanunk, Csak elmosódik a határvonal a bűn és az arcátlanság között. Kiszolgáltattuk magunkat a történelemnek, és azt hisszük, hogy büntetlenül megússzuk. Tisztességesebb beismerni, hogy elveszítettük sorsunkat, bűnhődünk, mivelhogy sorstalanul szeretnénk boldogulni. (Végel László)

Az előadás szövegének 80 százaléka Végel László tollából került ki. Gyarmati Kata és én megérzéseink alapján választottuk ki a regényből a XX. század történéseire vonatkozó legjelentősebb részleteket, azokat a momentumokat, amelyek Neoplanta más aspektusát mutatják meg. A legfontosabb az volt, hogy rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek általában Újvidékhez és Vajdasághoz kötődnek: a multikulturális közösséghez való viszonyulásra, a nemzeti, többségi és kisebbségi, akár szexuális, értelmiségi, vagy művészi orientációk közötti különféle eltérésekben és az ezzel való szembesülésben találhatók. Esetünkben nem csupán a regény újrakomponálásáról van szó, hanem egy másfajta szerkesztésről is, ami lehetővé teszi, hogy új színpadi történések szülessenek, ez pedig teret nyit a közönséggel való értekezésre. A Neoplanta című előadás állandóan kommunikál majd az újvidékiekkel.
Én személyesen több szakasztam éltem meg Újvidéket… Valamikor a kilencvenes években magányos egyetemistaként, amikor nekem Újvidék Saigonra hasonlított, tele katonákkal, az akkori eseményekkel. Később, amikor ismét találkoztam vele, arra kérleltem ezt a várost, hogy fogadjon be, hogy hozzunk létre valamilyen pozitív kapcsolatot. Mind hordozunk magunkban valamiféle fogalmakat, pozitív előítéleteket, amelyek a korábbi idők során keletkeztek, és nehezen fogadjuk el, hogy a magunkban ápolt kép egy korábbi élményanyag képe, és hogy a városról alkotott korábbi elképzelés többé már nem létezik. Illetve csak nyomokban. Egyrészt már az újabb uralkodó felfogás a meghatározó, persze nem csak az új politikai felfogásokra gondolok. Másrészt előrelépni csak azok az emberek tudnak, akik képesek szembesülni a valósággal, esetünkben a városunk valóságával. Az előadás azonban nem csak a városról szól, illetve nem csak Végel regénye alapján mesél a történelem egy részletéről. Egy más mese is rejlik már benne, amely serkenti az ember létezését szolgáló újabb térség kialakulását. Mi ezt a térséget multikulturális közegként ismerjük, de ideje, hogy megismerkedjünk azzal a képpel is, amely nem ezt a multikulturalitást mutatja. Olykor eldicsekszünk a multikulturalizmus és az interkulturalitás fogalmaival, ha mondjuk ezekre a fogalmakra van szükségünk – például az EU-val kapcsolatban. De ha az igazi Újvidékről akarunk beszélni, azonnal felmerül a kérdés: melyik is az az igazi Újvidék. Ezek azok a pokoli körök, melyeket meg kell járni… Körülöttünk, bennünk és az igazság érzéséhez viszonyítva. Igen, ezzel kell foglalkozni még akkor is, ha nem kellemes. Nem hivatkozhatunk örökkön azoknak az embereknek a felelősségére, akik ebben a romantikus kapcsolatban vannak Újvidékkel. (Urbán András)

Az előadás 2014-ben elnyerte az 59. Sterija Játékok elnevezésű szerbiai színházi fesztivál fődíját. A Politika című belgrádi napilap a legjobb rendezőnek járó díjat Urbán András rendezőnek ítélte oda, valamint a közönségdíjat is az Újvidéki Színház produkciója nyerte el a 48. BITEF-en.
 

Frissítés időpontja: 2015-02-27