Rendezvények

Tudomány Egy Órában

Az epilepszia. Klinikai megnyilvánulások és epilepsziakutatás. Dr. Szente Magdolna szegedi egyetemi tanár tudománynépszerűsítő-ismeretterjesztő előadása az epilepszia megnyilvánulásairól és kutatásáról.

Legtöbbször csak egy-egy idegen, szokatlan, ismétlődő mozgására leszünk figyelmesek, ahogy az arca vagy végtagjai meg-megrándulnak, ám ijesztő látványban van részünk, amikor talán éppen jó ismerősünk esik össze nagyot kiáltva, majd néhány percnyi, görcsökkel járó eszméletvesztés után lassan-lassan magához tér, de fogalma sincs, mi történt vele. Ki ne hallott volna még az epilepsziáról? Csakhogy a betegség az előbbieknél lényegesen bonyolultabb, sokszínűbb megjelenési formájú és okú kórkép, az egyik leggyakoribb idegrendszeri bántalom – ráadásul, amennyiben a családban már előfordult, akkor az általános népességhez viszonyítva megnő a kockázat is.

Az epilepszia rohamszerűen jelentkező, majdnem mindig eszméletvesztéssel járó, esetleg egyéb rohamszerű motoros, érző vagy vegetatív jelenségekkel kísért, kóros agyi izgalmi állapot. A roham alatt az agy felszínéről vagy mélyéből elvezetett abnormális elektromos jelenség elektroencefalográfiával (EEG) rendszerint kimutatható. Oka az agy idegsejtjeinek megzavart működése, az idegsejtek bizonyos csoportjának szinkron (egyidejű) kisülése. Hátterében némely esetben valódi morfológiai eltérést lehet találni, pl. agyfejlődési rendellenességet, szülés körüli vagy később szerzett traumás heget, helyi vérellátási zavart vagy daganatot. Máskor anyagcserezavar mutatható ki (alacsony vércukorszint stb.). Sokszor azonban semmilyen kézzelfogható okot nem találunk.