Rendezvények

A Zentai Művésztelep a Városi Múzeum keretében a második világháború után az ország első alkotóműhelyeként jött létre. Bár aranykorát első évtizedében élte meg, munkája, eredményei és hatása a megújulás esélyét mindig magában hordozta, alkotói kisugárzását pedig a későbbi évtizedekben is sikerült megőriznie. Így a határon innenről és túlról ide érkező művészek alkotói örömüket elsősorban a kísérletezés varázsában lelték meg, egyúttal pedig az első évtized művésztelepi munkájának kollektív vetületét mentették át egy új kifejezési formába. Ez a kollektív és egyéni alkotói forma közötti átmenet – ha gyakran csak a látszat kedvéért is –, képes volt fenntartani egészen máig a képzőművészeknek a Zenta és a Tisza-parti táj iránt érzett nosztalgiáját. Az elmúlt öt évtizedben minden kísérletezése ellenére is csak egy biztos pontja volt a Zentai Művésztelepnek, a város és a környék nyújtotta látvány. Mert bár kerülhetett alkotóinak nézőpontjába hol az anyag és az anyagiság, hol az alkotás társadalomban betöltött szerepének újrafogalmazása, vagy a grafika új kihívása, egy biztos támpontja mindig volt a Zentai Művésztelepnek: a táj és benne az emberek. Az elmúlt másfél évtized azonban mindenképp arra kényszerítette a szervezőt, hogy újragondolja az ország első művésztelepének alkotói munkáját: öt évvel ezelőtt, 1999 július–augusztusában Mezei Erzsébet zentai grafikusművész vezetésével létrejött a művésztelep grafikai műhelye, amelynek akkor központi témája a napfogyatkozás (Tota defectis solis) volt, 2000-ben Szemhatár, 2001-ben Rés, 2002-ben Földlátók címmel szerveződött teremtő közösséggé a telep. A 2003-ban megrendezett alkotótábor a vonal témakörét járta körbe mind filozófiai, mind pedig esztétikai szempontból. Ebben az évben a művésztelep másik nagy megmozdulása a hagyományos akvarellfestés volt, amely ezúttal Zynthanova, a bolygóváros címmel újabb szakmai programmal is gazdagodott. A cél Valkay Zoltán zentai műépítész merész terve: a Zentával szembeni Tisza-partra megálmodott új város, Zynthanova virtuális alkotóműhelyének a létrehozása volt. 2004-ben a Zentai Alkotóházban megrendezett Zentai Művésztelep grafikai műhelyének témája a gyapjú és az abból készülő szál, fonal, fonat, szőttes volt. A témaválasztás természetesen nem volt véletlen, hiszen épp ebben az évben az alkotóműhely adott otthont a Délvidéki Nemezsátor készítőinek, akik januártól augusztusig feszített ütemben építették, díszítették ezt a sajátos népművészeti „alkotást”, amelynek fontos nyersanyaga a gyapjú. 2004-ben tehát a juh göndör, fürtös szőrzetének vonalvezetése, rajza, grafikai formája lett az alkotóműhelyben dolgozó művészek ihlető forrása, egyúttal pedig alkotói esélye, hogy ahogyan a görög mitológiában Thészeusz Ariadné fonala révén találta meg a Minotaurosz megölése után a kivezető utat a labirintusból, úgy vezesse el művészveket ez az ember számára oly fontos és nélkülözhetetlen „élő anyag” ahhoz az esztétikai felismeréshez, mely szerint „a művészet: a teremtés hasonlata” (Paul Klee). 2005-ben a művészi ihlet forrása a vonal, a szín és a fény spontán ritmusa, az alkotóműhely célja pedig olyan grafikai kompozíciók, alkotások létrehozása, amelyek a teremtés e három alkotóelemének az érzéseit és hangulatát fejezik ki. 2006 témája – Zenta szabad királyi városi rangja elnyerésének 500. évfordulója jegyében – a város volt. A Zentai Művésztelep másik nagy megmozdulása a hagyományos akvarellfestés. A művészek a korábbi hagyományokhoz hasonlóan 2-2 képet ajándékoznak a Városi Múzeumnak, amelyeknek egy részét szintén hagyományos módon kisorsolnak az e célból kibocsátott sorsjegyek vásárlói között, ill. a szervező néhányat múzeum- és művészetpártoló támogatónak ajándékoz. November folyamán kiállítás nyílik a múzeum képtárában valamennyi képből. Újabb keletű – néhány éves múltra visszatekintő – hagyomány, hogy a legjobb alkotások szerzőit nívódíjban részesítik; a zsűri feladatát maguk a jelenlevő alkotók látják el.