Rendezvények

Bethlen Gábor történelmi szerepéről és megítéléséről Oborni Teréz, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tart előadást

„Óh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna!” – így emlékezett meg Erdély legnagyobb fejedelméről önéletírásában Kemény János. A XVI–XVII. században a Magyar Királyságon kívül létezett egy „másik magyar haza”, az Erdélyi Fejedelemség, amelynek uralkodója, Bethlen Gábor (1613–1629) az Oszmán Birodalom és a Habsburgok Német–római Császársága között fekvő országát úgy irányította, hogy a kései utókor egyenesen aranykornak nevezte uralkodásának tizenhét esztendejét. Európa politikai színterén még ellenfelei is elismerték uralkodói nagyságát. A fejedelem azonban Erdély felvirágoztatását, békés gazdagodását is fő céljának tartotta. Egy alkalommal így fogalmazott: „Soha senki azt nem hiheti, mennyi gonddal, búsulással, éjszakai-nappali sok nyughatatlansággal főtöréssel viszem én naponként véghez az országra való gondviselést, hanem csak az, aki szemeivel látja.”