Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Rendezvények

Vissza

Kilencvenkilenc

Besorolás: Színház – színjátszás – irodalom
Időpont: 2014. február 17. 18:00
Település: Zenta
Helyszín: Zentai Alkotóház
Klemm József Kilencvenkilenc című, négy ciklusba sorolt, haikukat tartalmazó kötetének ünnepélyes bemutatója, amelyben az egyszerű kis mozzanatokat, semmisnek látszó történéseket egyetemes szintre emeli a költő. Az est vendége a kötet szerzője, Klemm József, Léphaft Pál grafikusművész, a könyv és a fedőlap tervezője, Heinermann Péter tájékoztató könyvtáros és Németh Ferenc művelődéstörténész

„Van egy régi kínai bölcsesség, amely szerint ahhoz, hogy az ember teljes életet éljen, négy dolgot kell teljesítenie ebben az életben. Az egyik: építs házat. A másik: ültess fát. A harmadik, hogy nemzz gyereket, és a negyedik, hogy írj könyvet. Van egy ötödik is, amit általában kihagynak az emberek, mert nem túl szép, mint az elmondott előző négy, mégpedig, hogy vegyél részt egy háborúban. Ebből én már leéltem négyet korábban is, hiszen házat építettem, fát ültettem, gyermeket nemzettem és háborúban is részt vettem. Tehát ez volt az ötödik dolog, hogy most végre megírok egy könyvet, és azt mondhatom, elérkeztem valahová, elérkeztem oda, hogy az életem majdnem teljes volt. Ezért is adtam a Kilencvenkilenc címet a kötetnek, mert úgy éreztem, hogy mi, akik már egy bizonyos kort megértünk, rájöttünk arra, hogy »kilencvenkilences« generáció vagyunk. Ez alatt értem pedig azt, hogy amikor az ember megpróbálja lekerekíteni az életét, elérkezik abba a korba, amikor összegezni akar, és azt mondja: most megnézem mit csináltam, és mit kellene tenni még ahhoz, hogy tökéletes élet legyen az, amit csináltam. Akkor látja, hogy innen meg kell tenni még a következő lépést, a századikat, hogy kerek legyen. De hiába teszi meg az ember a következő lépést, meg az utána valót, a következőt, rájön, hogy még mindig nem érte el azt a teljességet, amire törekedett. Tragédia ez, mert sohasem érjük el a teljességet, de szerencsések vagyunk azért, mert van valami, ami állandóan előrevisz bennünket: a tudat, a szándék, hogy kiteljesedjünk, hogy azzá váljunk, amik lehetnénk.” (Klemm József)

Frissítés időpontja: 2014-01-29