Rendezvények

Fekete-fehér vígjáték

Szereplők: Fekete Réka Thália, Fekete Lovas Zsolt, Koncz Andrea, Kovács Annamária, Orbók Áron és Vass Csaba. Dramaturg: Korpič Gertrud Mária. Díszlet és jelmez: Barbara Wojtkowiak. Zene: Zdeněk Dočekal. Koreográfia: Halka Třešňáková. Produkciós vezető: Ester Peterová. Rendező: Lucie Málková

A cseh–magyar–szlovák–lengyel alkotói csoport saját emlékeiből rakta össze a White Coffeet. Történet a kirekesztettségről. Mindenkinek van ilyen emléke: vagy ő maga élt át ilyet, vagy tanúja volt ennek. A megalázás, a közösségből való kitaszítás, a csúfolás – a gyerekek kegyetlen világa, amit sokan felnőtt korukban sem nőnek ki. Az előadásnak vannak nagyszerű pillanatai, amikor az ember szíve összeszorul, hányinger kerülgeti, borzong és legszívesebben kiszaladna, mert ezek a gyerekek – vagy inkább fiatal felnőttek – úgy tudják ezt a témát megmutatni, hogy az tényleg szívet szaggató. Nem kell ahhoz persze zsidónak, cigánynak vagy melegnek lenni, hogy a közösség kirekesszen valakit és bántsa, tudunk mindannyian iskolai zaklatásokról, amikor a tanár is kevés, hogy beavatkozzon, a szülő pedig tehetetlen. Tudunk erőszakról, amikor gyerekek verik meg egy társukat, és a jó ég tudja, hogy mi mindenről tudunk még: olyan dolgokról, amikre legszívesebben nem is gondolnánk. Az előadás nem csupán rámutat ezekre a mostanra mindennapossá vált jelenségekre, hanem felébreszti a nézőben a felismerést: aki nem tesz ellene semmit, maga sem jobb egy szemernyivel sem – mert cinkos. Okos darab, jó darab, de a fehér kávé azért mégis csak keserű.

Az alkotók ajánlója. A történet valótlan eseményeken alapul. A szereplők neve, kora és neme színtiszta hazugság. A szereplők politikai nézetei konstrukció szüleményei és bármilyen színészi hitelesség a fikció része. A zene és ének szándékosan hamis és az esetleges tánc teljesen indokolatlan. A próbák alatt senki nem sérült meg, és semmilyen állatot nem ért fizikai erőszak. Csak a bagoly még mindig nem tudja, hogy hívják azt a cigányt, aki repülőt vezet…

Az előzményekről. 2013. augusztus 17-én a Lakmusz Csoport független budapesti társulat előpremierként mutatta be a White Coffee című előadást a prágai Meet Factoryben, amely egy egyhónapos rezidens program keretén belül jött létre cseh, szlovák és lengyel együttműködéssel. A projekt a mai Magyarország, a kisebbségek, a tolerancia, a rasszizmus, az idegengyűlölet, és határon túli magyarok kettős identitásának témakörével foglalkozott. 2011-ben a zsámbéki rakétabázison bemutatták Botho Strauss Meggyalázás című művéből készült előadásukat. Két év elteltével pedig újra összejött a cseh–magyar–szlovák–lengyel alkotói csoport, hogy a White Coffee című produkción dolgozzon. A próbák egy egyhónapos rezidens program keretében zajlottak a prágai kulturális központban. A projektet a Nemzetközi Visegrádi alap támogatta. A társulat színészei három éve végeztek a marosvásárhelyi egyetemen.

Az alkotók az előadásról. A White Coffee szerzői előadás, amely a Lakmusz Csoport színészeinek emlékeiből, vallomásaiból és improvizációból készült. „Először akkor találkoztam a Lakmusz Csoporttal, amikor a Meggyalázást próbáltam Magyarországon. Hamar megértettem, hogy hasonló nézeteket vallunk a színházról. Ezért is találtunk ki egy közös projektet. Az a téma, amelyet feldolgozunk, személyesen érinti őket, hiszen magyarként nőttek fel Romániában, ott végezték tanulmányaikat, és néhányan ottani színházakhoz szerződtek. Mindennap szembesülnek azzal, hogy valójában a kisebbséget jelképezik otthonukban” – írta a projekt rendezője, Lucie Málková. A projekt dramaturgja és tolmácsa, a Felvidéken született Korpič Gertrud Mária elmondta: „A mi csapatunk nemzetközi kavalkádja lehetőséget adott arra is, hogy a rasszizmuson kívül más témaköröket is érintsünk a szerzői színház révén.” Ahogy az előző projektben, itt is fontos szerepet játszik a mozgás és a koreográfia. „A színészek színpadi mozgása, elhelyezkedése önmagában előhívhat bizonyos asszociációkat. Nagyon érdekes megfigyelni, mi történik, ha az egyik színész úgy dönt, hogy csatlakozik vagy megválik a többiektől: vagy kiegyenlíti az erőt, vagy túlsúlyba kerül az egyik csoport a másikkal szemben. Nekem mint koreográfusnak kihívást jelent, hogy olyan módon tudjam megszervezni a színészek mozgását, hogy az a nézőben felidézzen egy konkrét szituációt, viselkedésmódot, hogy megkönnyítse a hatalmi viszonyok ábrázolását” – fogalmazott Halka Třešňáková performer, az előadás koreográfusa. Az előadás képi világa a lengyel díszlettervező, Barbara Wojtkowiak munkája, a zenét Zdeněk Dočekal komponálta. A rezidens program záró munkája (avagy a work in progress) a prágai Meet Factoryben volt látható augusztus 17-én. Ezután az egész csoport leköltözött a Zsámbéki Színházi Bázisra, ahol szeptember 5-én sor került a hivatalos magyarországi bemutatóra. „Ennek az előadásnak nem az a célja, hogy rekonstruáljon múltbéli eseményeket. Célunk egy nyitott beszélgetés, a nézők aktivizálása. A projekt része, hogy az előadást középiskoláknak is előadjuk és turnéztatjuk Romániában, Szerbiában és Szlovákiában” – közölte Lucie Málková rendező.