Rendezvények

Színmű. Rendező: Diego de Brea.

A tartalomból. Hol volt, hol nem volt a parányi Popó-birodalom és gyermeklelkű királya, a fűzfapoéta és konyhafilozófus, Péter. Az ő fia Leonce, akit ideje volna megházasítani, hogy királyuk megtérhessen a felelősség nyomasztó terhétől mentes gondolkodáshoz. Ám Leonce nem hajlik sem a házasságra, sem az uralkodásra, a létezés értelme, az értelmes létezés szüksége foglalkoztatja. Kapóra jön Valerio (Mercutióba oltott Cipolla, Sancho, Leporello, Posa márki és sokan mások), aki képes arra, hogy kalandokra serkentse hősünket. Pedig Léna hercegnő, a Pipi-birodalom trónörököse már útra kelt, hogy frigyre lépjen Leonce-szal, ő is boldogtalan, és igazi szerelemre vágyik. Leonce átlátja, hogy házassága „közérdek” és nincs más választása, szöknie kell. Gyerünk hát Itáliába!

A vándorút hosszú, az üveghegyen át vezet. Az üveghegy tetején fogadó, ide tér be az egymás elől menekülő Leonce és Léna. „Egy pillanat műve volt”, szoktuk mondani, de az a pillanat nem tér vissza soha! A szerelmesek álruhában hazatérnek, a királyi lakodalomra egybegyűlt nép közé keverednek. Valerio „furfanggal és fortéllyal” eléri, hogy a mit sem sejtő király összeadja őket. Következhet a leleplezés! „Becsaptak!” kiált fel Leonce és Léna. Az a pillanat már valóban soha nem térhet vissza (szemben vele: az Élet). Játsszuk végig szépen – modja Leonce.

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak!

Bővebb.