Rendezvények

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka

Samuel Beckett: Godot-ra várva. Szereplők: Vladimir – Kálló Béla, Pataki-gyűrű díjas színművész. Estragon – Szilágyi Nándor, Pataki-gyűrű díjas színművész. Pozzo – Csernik Árpád. Lucky – Mess Attila. Lány – G. Erdélyi Hermina. Jelmez: Pešić Aleksandra – Anjuška. Zeneszerző: Mezei Szilárd. Díszlet: Úri Attila, Urbán András. Plakát, műsorfüzet: Markulik Balázs. Fotó: Molnár Edvárd. Fény: Flajsman Róbert. Hang: Rusić Vladimir. Súgó, ügyelő: Vrestyák Erzsébet. Munkatársak: Cérna Szilárd, Cérna Zoltán, Lassú Zoltán. Rendező: Urbán András.

„Ha utánagondolok, tulajdonképpen nincs is szükség ránk, mások éppúgy megtennék, amit mi, ha nem jobban. Az előbbi könyörgés valójában az egész emberiséghez szólt. De ebben a pillanatban ezen a helyen az emberiség mi vagyunk, akár tetszik, akár nem. Ragadjuk meg az alkalmat, amíg nem késő. Legalább egyszer legyünk méltó képviselői ennek a fajzatnak, ha már szerencsétlen sorsunk közéjük vetett. Noha az is igaz, hogy ha összefont karral latolgatjuk, mi szól mellette, mi szól ellene ennek vagy annak, az emberi méltóságnak akkor is eleget teszünk. A tigris megfontolás nélkül rohan tigristestvére segítségére. Vagy elbújik a legsűrűbb bozótba. A kérdés nem ez, hanem az, hogy valójában mi dolgunk van itt. Szerencsére tudjuk. A világ iszonyatos zűrzavarában egyetlen tény világos: Várjuk, hogy megérkezzék Godot. Bizonyos csak az, hogy ilyen körülmények között az idő lassan múlik, tehát azon igyekszünk, hogy megtöltsük cselekvésekkel, ezek eleinte ésszerűnek hatnak, aztán szokássá válnak. Te persze azt mondod, hogy így óvjuk értelmünket a megháborodástól. Természetesen. Néha azonban megfordul a fejemben, vajon az értelmünk nem tévedt-e régen el az éjszaka végtelen terein?” (Samuel Beckett)