Rendezvények

Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában. Fordította: Görgey Gábor.

Szereplők: De Sade márki – Magyar Attila, Erzsébet-díjas. Jean Paul Marat – Hajdú Tamás. Simonne Evrard – Simon Melinda. Charlotte Corday – Elor Emina, Pataki Gyűrű-díjas. Dupperret – Sirmer Zoltán. Jacques Roux – Huszta Dániel. Kokó – Balázs Áron, Sterija-, Pataki Gyűrű-, Jászai Mari-díjas. Popó – Szilágyi Ágota. Kukuriku – Kőrösi István. Rozi – Figura Terézia. Ápoltak – Faragó Edit, Pataki Gyűrű-díjas, Német Attila. Kikiáltó – Krizsán Szilvia. Ápoló – Pongó Gábor. Nővér – Crnkovity Gabriella. Coulmier – Giricz Attila. Dramaturg: Góli Kornélia, m.v. Zeneszerző: Mezei Szilárd, m.v. Díszlettervező: Urbán András, m.v. Jelmeztervező: Marina Sremac, m.v. A rendező asszisztense: Ferenc Judit. Smink: Pászti Ágnes. Fény: Majoros Róbert, Ignjatov Radovan. Hang: Bíró Tibor. Ügyelő, súgó: Lovas Csilla. Fotó: Mikus Csaba. A felvételen játszó zenészek: Bogdan Ranković (klarinét, bőgő), Mezei Szilárd (hegedű), Ervin Malina (bőgő), Ištvan Čik (dobok). Rendező: Urbán András, m.v.

Magó Attila Urbánizmus című írásában az alábbiakat írja a Híd folyóiratban a darabról: „Ez az első magyar nyelvű Urbán-rendezés, amelynek nem a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház adott otthont. Az újvidéki publikum kíváncsian várta a szabadkai rendező legújabb megmutatkozását. Nem csalódott az, aki elsősorban a sajátos urbános megnyilvánulások miatt volt kíváncsi a darabra. Hajdú Tamás és a többi színész levetkőztetése csak előjáték volt. Elor Emina ,,lepisálja” Magyar Attilát, majd köpködi az arcát. Ezek ugyan csak mozzanatok az előadásból, de ezekkel egyúttal megragadható a témavezetés metodikája is.”

A színészi alakításokkal kapcsolatban megjegyzi: „Szilágyi Ágota játékával kitűnik a többiek közül. Nem kapott központi szerepet, de olyan áthatóan formálja meg a jellem[ek]et, hogy ez hangsúlyosabbá teszi jelenlétét.) A szexualitás beférkőzik a rendező szövegkezelésébe, és a forradalmi légkör háttértényezőiként felfogható elemek sorában említhető. A meztelen testekben folyamatosan tükröződik az ember egzisztenciális válsága, és kiszolgáltatottsága erőteljes ábrázolást nyer. Urbán már szinte hagyományosan felhasználja a lecsupaszított testeket, de nem céltalanul és eredménytelenül. A meztelen test nem ábrázolója a valóságnak, hanem a valóság előhívása radikálisabb effektusokkal. A forradalom emberséget nem ismerő, kíméletlen arca erős effektusokkal vonult végig a darabon. Nagyon egyszerű, de találó megoldásokkal egészen mély emóciót sikerül kiváltani. Bár fűrésznek és hasonlóknak nyoma se volt, de a kreatív elgondolás és az imitációk olyan jól sikerültek, hogy mégis ,,levágott kezeket, lehullott fejeket” láttunk. Bemutatták, milyen egyszerűen, de hatásosan lehet kínzásokat és kivégzéseket imitálni, ha jó az ötlet, és a színész tehetséges. De Sade-ot Magyar Attila alakítja. A márkit élvhajhászként, elmebetegként ismerheti a köztudat, de egyes könyvei alapműveknek számítanak. Némely feltevésében jóval megelőzte korát. Magyar Attila alakításában is inkább szabad erkölcsű tudósként, mint bolondként ismerhetjük meg. Hajdú Tamás jól behatárolta Marat jellemét, játéka meggyőző volt. Kitűnő Krizsán Szilvia (Kikiáltó), Elor Emina (Charlotte Corday), Szilágyi Ágota (Popó), Német Attila (Ápolt), Huszta Dániel (Jacques Roux), Sirmer Zoltán (Dupperret) és Simon Melinda (Simonne Evrard) játéka is. Krizsán Szilvia határozott és erőteljes gesztusokkal formálja meg a Kikiáltót. Ügyel a kifejezésmódjára, amikor az elmegyógyintézeti beteget formálja meg, de olykor – pl. amikor instrukciókat ad betegtársainak – hangnemet vált, mintha ,,kilépne” szerepéből. Mégis ő ragadta meg legérdekesebben az elmebeteg figuráját, szerepéből adódóan állandóan a központban van, izgalmas alakításával élvezhető előadást nyújt. Elor Emina az álomkórban szenvedő depressziós lány szerepében az önmagával állandóan viaskodó egyént ábrázolta. Szilágyi Ágota kitűnő alakítását már említettük, ábrázolásának hitelességéhez kétség sem fér. A kiemelésektől azonban sokkal fontosabb, hogy az összjátékra hívjuk fel a figyelmet. A csapatmunka produkálta a legszembetűnőbb és legkiválóbb eredményt. Az összhang az előadás legnagyobb erénye. A kegyetlenség vagy éppen a szenvedés ábrázolásához az összhang kellett, és ilyen tekintetben kollektív elismerést érdemel a társulat.”

Az előadás támogatója: Újvidék Város Kulturális Titkársága

Peter Weiss örökösének az engedélyét a Suhrkamp Verlag és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.