Rendezvények

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátéka

Szereposztás: Aska – Pámer Csilla; Aska anyja – Vicei Natália Jászai-díjas színművész; Tánctanár – Mess Attila; Farkas – Kovács Nemes Andor; Farkascsorda – Mácsai Endre, Baráth Attila, Brezovszki Roland m. v.; Tanító néni – Körmöci Petronella; Kövér vadász – Csernik Árpád; Kese vadász – Pálfi Ervin Jászai- és Pataki-gyűrű díjas színművész; Maestro – ifj. Kucsera Géza; Kosok kara – Pálfi Ervin, Mácsai Endre, Baráth Attila, Brezovszki Roland m. v.; Szomszédasszony – Raffai Ágnes m. v.; Birkák – Fülöp Tímea m. v., Káposzta Anita m. v., Kószó Ágnes m. v.; Balettosztály – Czumbil Orsolya m. v., Márki Andrea m. v., Horváth Blanka m. v., Gál Hermina m. v.; Diákok – Fülöp Tímea m. v., Káposzta Anita m. v., Kószó Ágnes m. v., Czumbil Orsolya m. v., Márki Andrea m. v., Horváth Blanka m. v., Gál Hermina m. v., Raffai Ágnes m. v. Közreműködik: Gresák Dániel – Gomez. Tér: Saša Senković m. v. Jelmez: Pesitz Mónika. Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza. Koreográfia: Táborosi Margaréta m. v. Korrepetitor: Nemes Nagy Anita m. v. Rendezőasszisztens: Úri Attila. Súgó/ügyelő: Engi Georgina. Rendező: Hernyák György Jászai-díjas főrendező.

Miért van az, hogy éppen akkor
távozunk, ha megérkezünk,
hogy éppen akkor pusztulunk el
ha megtaláltuk életünk
értelmét,
még táncolnék,
én táncolnék, csak táncolnék,
amíg lehet,
a föld forog velem, nehéz már
mozdulnom, de fölkelek!
Én táncolnék, még táncolnék,
én táncolnék, hát fölkelek,
még táncolnék, úgy táncolnék,
áttáncolnám az életet,
még táncolnék, jaj, táncolnék,
és táncolok, amíg lehet…

„A szépség tragikuma abban áll, hogy nem tud nem létezni, de nem tud fönnmaradni sem. Milyen mély és milyen ősi a bizalmatlanság, amit mindennemű »tevékeny emberek« tanúsítanak a képzelet iránt, és minden iránt, ami belőle fakad! Papok, katonák, kereskedők, politikusok, tudósok – mind az ellenségei; és mind egyaránt kihasználják a képzeletet. Csak az ifjúságnak van bátorsága és ereje szeretni a szépséget teljesen, őszintén, feltétel nélkül és tekintet nélkül mindenre. / Csak az ifjúság ilyen »bolond« – és ilyen nagy. Később, később e tekintetben minden többé-kevésbé kompromisszum, hazugság és hamis vigasz.” (Ivo Andrić)

„A jó mese sohasem hazugság, ellenkezőleg, jól csomagolt igazmondás. És itt, a csomagolásnál vannak a nagyobb nehézségek a gyerekeknek írt darabnál… Sokáig tartózkodtam a zenés gyerekdarabok szeretetétől, rá kellett jönnöm, hogy a gyerekek roppantul szeretik az énekelt megoldásokat a darabokban. Lehet, hogy ez még az ősi ösztön munkálkodása, amikor dallam és szöveg egyszerre készült és együtt hatott?” (Zalán Tibor)