Rendezvények

A zentai Művelődési Ház felhívja a közönség figyelmét, hogy az Újvidéki Színház vendégjátéka elmarad!

Vörösmarty Mihály műve alapján a színpadi adaptációt Gyarmati Kata írta

Szereplők: Csongor – Hajdú Tamás; Tünde – Crnkovity Gabriella; Mirígy – Krizsán Szilvia; Fejedelem – Sirmer Zoltán; Kalmár – Gombos Dániel; Tudós – Kőrösi István; Ledér – Figura Terézia; Kurrah – Huszta Dániel; Berreh – Magyar Attila Erzsébet-díjas színművész; Duzzog – Pongó Gábor; Éj – Banka Lívia. Dramaturg: Gyarmati Kata. Zene: Verebes Ernő m. v. Díszlet: Aleksandar Senković m. v. Jelmez: Cselényi Nóra m. v. Fény, hang: Majoros Róbert, Bíró Tibor, Radovan Ignjatov. Smink: Pászti Ágnes. Súgó, ügyelő, asszisztens: Lovas Csilla. Fotó: Mikus Csaba. Rendező: Hernyák György m. v.

Miről szól a Csongor és Tünde? Vajon a szerelem a létezés értelme? Vajon a hatalom, a tudás vagy a pénz mindennek a lényege? Vajon a mennyország olyan valami-e, ami mindenen túl van, esetleg valami, ami körülöttünk, netán éppenséggel bennünk van? A Csongor és Tünde nem csupán egy szerelmi történet. Ez a történet az élet értelmének a kereséséről, a másik emberi lénnyel való őszinte kapcsolatról szól, az igazság, és az igazi utáni vágyról, a küzdelemről szól, hogy megtaláljuk azt a másikat. Ez egy történet az állhatatosságról, következetességről, kitartásról… Egyben a mi korunk története is, azé a koré, amely egyre mélyebbre süllyed az érzéketlenségbe és teljes érdektelenségbe. Az egész világ egy karnyújtásnyira, kiáltásnyira van tőlünk, de semmit sem ér, ha nincsen valakink, akit szerethetünk, és, aki szeret minket… Ez az előadás a mi kutatásunk valaki után, akivel szót válthatnánk, akivel gyarapíthatnánk örömeinket és megoszthatnánk azt, amink van…

Gyarmati Kata, dramaturg: „Vörösmarty Mihály egy XVII. századi mese alapján 1830-ban írta meg ezt a darabot. A történet a valóság és az álom határmezsgyéjén játszódik. Csongor, a főhős, keresi szerelmét, boldogságát, énjének másik felét és azt Tündében, a tündérben leli meg. Tünde ugyanezért jött a földre… Hatalom, pénz, tudás, szegénység, könnyű testi szerelem, bármi legyen is – mi önmagunkat akadályozzuk abban, hogy megtaláljuk az élet igazi értelmét. Ami pedig a szerelem. Ez ugyan romantikusan hangzik, de ez a kegyetlen valóság. Nem könnyű hűségesnek, bátornak lenni és nem könnyű örökre egyvalakit szeretni. Ez egy szép mese arról, hogy mi az élet célja és értelme… Miért nincsen happy and? A cél felé súlyos gondokkal kirakott úton lépdelünk… Nem könnyű a szerelem terhét cipelni…”

Hernyák György, rendező: „A darab eléggé nehéz, 160 oldal versbe szedve, és az a szerencse, hogy Gyarmati Kata dramaturg kitűnően alkalmazta színpadra és rövidítette le. Vörösmartyt egy népmese ihlette arra, hogy egy olyan művet írjon, amely megmarad mesének. Mi azonban azt akartuk, hogy egy olyan alkotás legyen, amelynek politikai jelentése is van, természetesen, nem napi politikai, hanem lényegbevágó politikai vonatkozása legyen, ami olyan mértékben foglalkozik velünk, mint amennyire mi függünk tőle. Szerintem a színház nem színház, ha nincsen politikai állásfoglalása. Ez a szöveg mindenekelőtt a szerelemről szól, valójában azonban az emberi szellemet kutatja, boncolgatja. Csongor a darabban szinte csak ezt az utat járja, akárcsak mi, akik egész életünkben önmagunkat és célunkat keressük, és mindig valami másra futunk rá, másvalamire, ami eltérít bennünket ettől az elképzelt céltól, valamire, ami szinte rendre ellenünk fordul. Az emberi élet igen sokszínű, és én éppen ezt a tarkaságot szerettem volna bemutatni Csongornak a világhoz való viszonyulásán keresztül. Itt mindenki keres valamit, mint ahogy mi is keresünk valamit ebben a szerencsétlen XXI. században, amelyet sehogyan, éppen sehogyan sem tudok megszeretni.”