Rendezvények

Az est vendége Banka Gabriella színművész, költő, grafikus, szobrász. Délvidéki imádságok című verseskötetének bemutatásában közreműködik Domány Zoltán Radnóti-díjas versmondó és Kónya Sándor versénekes. A szerzővel dr. Szöllősy Vágó László beszélget

Ajánlás
Napjaink elvilágiasodó, viszonylagossá váló világában nem divat a hit; az emberek százmilliói az Egyetlen helyett a pillanat örömét, igazgyöngy helyett az üveggyöngyöket, maradandó értékek helyett a múlandót választják.

Hogy az egyes ember életében miként következhet be döntő fordulat, ha a szíve nyitottá válik Isten feltétel nélküli befogadására, arra bizonyság Banka Gabriella verseskötete.

A sokáig kereste a választ az őt foglalkoztató kérdésekre, de a végső válaszra egy váratlanul fellépő betegség következtében talált rá. A testi-lelki sorvadást érzékelvén lépett be életébe az Úr, és egy eszméletvesztés után, a fulladás sokkos állapotában kiáltott segítségért Jézushoz, aki szó szerint kimenekítette a halál torkából. Válságok sorozata következett ezután – a gyógyulás folyamatában már Isten fogta a kezét.

Költeményeiben nyomon követhetők a hit épülésének stációi, a bennünket körülvevő világról alkotott benyomások, a zsákutcákban tévelygőknek szóló buzdítások az övéhez hasonló újjászületésre, az „új ember” naponkénti harcára az „ó emberrel”. A recenzens azonosul a költő ama meggyőződésével, miszerint „a Délvidéki imádságok nem egy szép könyv lesz a többi szép könyv között, hanem Isten eszköze.”

A szerzőről
Banka Gabriella a délvidéki magyar színjátszás ismert személyisége. Az észak-bánáti Törökkanizsán született 1961-ben, Csókán nevelkedett, a színművészeti főiskolát Újvidéken végezte. Hallgató kora óta részt vett a tartományi székváros magyar színházának munkájában, szerepelt a rádió és televízió anyanyelvű kulturális műsoraiban. Pályájára meghatározó hatással volt Bánki Zsuzsa, akitől beszédművészetet tanult, a kolozsvári Harag György, akivel mint vendégrendezővel dolgozhatott együtt.

Az Újvidéki Színház művésznőjeként, jelentős epizód és főszerepeket játszott, tehetségét díjakkal ismerték el. Kritikusai többek között kiegyensúlyozottságát, biztonságát és mozgáskultúráját emelték ki. Ha Kellett, a Tanyaszínházzal járta a falvakat, hogy oda is elvigye az anyanyelvű szép szót, ahová az másként nem jutott volna el.

Az 1990-es évek eleje óta Magyarországon él. Itt elvégezte a szociális gondozó és ápoló iskolát, segítőként dolgozik értelmi fogyatékkal élő fiatal felnőttek lakóotthonában, a művészetet immár nem célnak, hanem szolgálatnak tekintve.

Kívánjuk, hogy Banka Gabriella fohászai az olvasót ne csupán gyönyörködtessék, hanem lelki épüléséhez is járuljanak hozzá. (Részletek dr. Székely András Bertalan utószavából)