Rendezvények

Albert Camus Közöny című regénye alapján. Szereplők: Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Erdély Andrea, Béres Márta. Rendezőasszisztens és zene: Antal Attila. Rendező: Urbán András.

„Kitárulkoztam a világ csendes közönyére.” – mondja Camus hőse a Közöny utolsó mondataiban, börtöncellájából kipillantva.

A félelem a morál utolsó menedéke. De csak mint negatív lenyomat van jelen. Akit legyőzött a félelem, az legyőzte a morált, ám nem tud immorális lenni sem. A világ közönye a morál első fölmondása. Nem viszonyítási pont, hiányával sem tüntet, nincs, mintha soha nem is lett volna.

Fesztiválok: 19. THEALTER - Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, Szeged, 2009. július 26.

Az elsőadás Camus Közöny című regényéből építkezik. A kiemelt motívumok és töredékek Meursault figurájának ellentmondásait egy társadalom keresztmetszetévé szélesítik. Középpontban a strand és a hozzá kötött izgalmas kapcsolódások állnak. Sz. Deme László (Revizor, 2009. július 28.)

Négy színész overallban ül a színpadon, szemben a nézőtérrel és a lassan helyet foglaló közönséget figyeli türelmetlenül, dühösen, idegesen.
...
Lassan szétterül a színpadon a kezdetben még fekete zsákokban lévő homok, és a játéktér az őt körbezáró álló (fényükkel a napot szimbolizáló) reflektorok és a színpadot beterítő homok hatására átváltozik stranddá. Egy bezárt térré, amely bezártságot a folyamatosan hangsúlyozott erős fény és hőség tesz súlyosabbá, feszültebbé.
...
A színpadon azonban nem Camus regényének adaptációját látjuk. Mint ahogy már megszokhattuk, Urbán darabjaiban a szöveg csak kiindulópont, amire azért van szükség, hogy a társulat aktuális érzéseit, véleményét jelenítse meg.
...
Meursault csak néhányszor jelenik meg előttünk, mindig mint egy álom, egy megfoghatatlan alak, aki folyton a tűző napról beszél, az elviselhetetlen forróságról és vakító fényről. A megjelenése, a beszédmódja teljesen elkülöníti őt a többi szereplőtől. Valóban idegennek látjuk/érezzük őt.
...
Számomra ez a színház lényege. Az, hogy rólam, nekem szóljon.
...
A zárókép tökéletes. Miután a sötétben elhangzik Meursault utolsó monológja, nem túl erős reflektorfényben egy félmeztelen férfi felsőtestet látunk. Mozdulatlanságban, csendben. Gondolhatunk bármire. Én arra gondoltam, hogy milyen szép az ember. Így. Önmagában, pusztán. Arc, háttér, ideológiák nélkül. Tóth Ágota (symposion-line.eu, 2009. augusztus 5.)

A perzselő „napfény”, a visszacsillanó homokszemek és a nyugodt mozdulatlanságba tekintő tétova túlvilági tekintetek testetlen, de annál érezhetőbb, már-már szívbe markoló feszültséget, várakozást ültetnek a szintén elmerengő, színészeinek világába tartó, csaknem vágyakozó néző szívébe. (...) Telis-tele az előadás nehéz, kemény érzésekkel, negatív életszemlélettel, fájdalommal és kínzással, mégis mindenért kárpótolnak bennünket a kitartott, „napsütötte” pillanatok, a csönd és a zene karöltése, a képek, amelyek ihletettséget, lelki forrongást, borzongó szédületet gerjesztenek, harmóniájukkal hízelegnek szépség- és örömigényünknek. Török Arnold (Magyar Szó, 2009. november 18.)

Koprodukciós partner: MASZK Egyesület - Szeged

Támogatók: NKA, OKM, PSOK

Fotó: Molnár Edvárd

A jegypénztár (Fasizmus áldozatainak tere 5.) nyitvatartása munkanapokon 10-től 13 óráig, valamint csütörtöktől vasárnapig és előadásnapokon este fél hattól is. Jegyek kaphatók a helyszínen, vagy igényelhetők a 024-/55-255 vagy a 024-531-991-es telefonszámon és a jegy@kosztolanyi.org villámposta címen, illetve a www.kosztolanyi.org oldalon.