Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Rendezvények

Vissza

Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: A padlás

Besorolás: Színház – színjátszás – irodalom
Időpont: 2011. május 9. 17:45
Település: Zenta
Helyszín: Művelődési Ház
A Zentai Magyar Kamaraszínház Zentai Színtársulatának előadása

Félig mese – félig musical
Szövegkönyv: Horváth Péter és Sztevanovity Dusán. Szereplők: Davidkov Marijana, Gruik Krisztina, Kanyó Fruzsina, Katona Gábor, Kéri Nikoletta, Kiss Izabella, Kovács Bence, Kovács Vecei Fanni, Molnár Gábor Kati, Molnár Gábor Nóra, Surányi Emese, Szeles Mária, Szeles Melinda, Szőke Miklós, Urbán Róbert, Ürményi Sára, Verebes Judit. Jelmez: Pešić M. Aleksandra. Korrepetitor: Nemes Nagy Anita. Rendezőasszisztens: Molnár Gábor Nóra. Rendező: Mácsai Endre.

„Furcsa, hogy ennyire egyetértek a szerzőkkel… // Valahol az alkonyon túl, hova annyi fénylő csillag hullt, valahol az álmon is túl, ég és föld között… van egy hely. Ezen a helyen egy csapat fiatallal másik távlatot keresünk. Értéket akarunk képviselni, messze a médialáncok kígyózó veszélyeitől, messze az erőszak és drog világától. Ezen a helyen, a Színházban az elégett mécsesek újra kigyúlnak, az elveszett játékok életre kelnek, körbe felgyulladnak a fények és szól a csend… // A Színház már nem ragyog. De mi folytatjuk! Akkor is, ha nem szólnak a csillagok! // A föld szomorú, idegen és az árnyékok már túl nagyok, de hisszük, hogy a sötétség egy új nap fényét várja. // A színház csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint. Értsd meg, amikor jelt adunk, és kezdj el gondolkodni. Mi az, amit hagysz feledésbe merülni, pedig nem szabadna? Mi az, amit elfelejtesz megtenni? Mi az, amiben már nem hiszel, pedig jó lenne? Szoktál annyira nevetni, hogy megfájduljon a hasad? Mikor szánkóztál utoljára? Szoktál még kézzel levelet írni? Mondod elégszer a szüleidnek, hogy szeretlek, és hogy köszönöm? Hiszel még a mesében? Vannak még álmaid? Már elfelejtettél gyereknek lenni… // Az életben kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, na de a lelkünk sem. // Mi folytatjuk! Nekünk itt van dolgunk, nekünk itt vannak álmaink, és nem fáradunk el!” (Mácsai Endre)

Frissítés időpontja: 2011-05-04