0, 1 mg. Csáth Géza írásai alapján, Tolnai Ottó Árvacsáth című verscilusának felhasználásával. Szereplők: Erdélyi G. Hermina, Krizsán Szilvia, Pletl Zoltán. Zene: Mezei Szilárd. Munkatársak: Úri Attila és Varga Tünde. Rendezte: Urbán András.
Rossz arcú és alacsony emberi lények vagyunk, akik azt hisszük, amit mi élünk, az maga az élés. Elevenen kiugrunk az ágyunkból, amelyben álomtalan, ostoba alvással aludtunk. Frissen megmosdunk, és dicsérjük a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmainkkal és eszünkkel munkához látunk, amelynek fáradtsága, csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy, a komoly, szomorú gyönyör. A fájdalmakat, érzéketlen türelemmel viseljük. Mi gonoszok vagyunk, de haragudni nem szabad ránk. Az arcunk a tükörben merev, idomtalan színfoltokban jelenik meg, amelynek nyilvánvalóan semmi köze hozzánk. Állítsátok meg a nyomorult, szegényes kis gépeket! Azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Ez az egyetlen célja a létnek. A szűkmarkú Isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon… Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. |
Fejlesztette: GAS Softwares