Rendezvények

Tragédia. Táncjáték Madách Az ember tragédiája című műve nyomán. Rendező-koreográfus: László Csaba. Koreográfus asszisztensek: Brugós Sándor, Kádár Elemér, Kerekes Dalma, Rácz Lajos, Székely Melinda. Zenei összeállítás: Kelemen M. János és a Nagyvárad Táncegyüttes Zenekara. Zenei asszisztens: Miklós-Papp Zsuzsanna.

Pilinszky János így ír Az ember tragédiájáról 1967-ben: „A legszuverénebb remekműnek is szüksége van az olvasó egyfajta hozzájárulására, hogy valóban életre keljen. Madách műve azon esendő művek közé tartozik, mely végtelenül gyengéd figyelmet és megértést, csaknem elnéző szeretetet követel a maga számára. Törékeny remekmű, hajszálon múlik, hogy az, de épp ez a legfőbb szépsége, legigazibb sajátja. A drámairodalomnak talán nincs még egy hozzá hasonló művészi gyanútlansággal megírt alkotása. De ami megértésre s magyarázatra szorul benne, az segíti diadalra is.” Talán hasonló művészi gyanútlansággal indulnánk mi is, ha arra vállalkoznánk, hogy a teljes emberi sors tragikumát táncban kifejezzük. A táncnyelv, a harmonikus mozgás nyelve ráadásul más, mint a beszélt nyelvé. Számunkra ezért a madáchi mű ürügy. Ürügy az önkifejezésre, reflexiókra, ahol az eszme saját nyelvi eszközünkkel, a néptánccal fogalmazódik meg, legyen az közép-kelet-európai, balkáni, erdélyi, magyar, román vagy cigány. A feladat nem könnyű, ugyanis a néptánc nem tűri az erőszakos beavatkozást. A néptánc természetes, mint ahogy a népdal is az, természetes, mint a madár röpte. És ha mondanivalónk nem mindig ilyen egyszerűen jelenik meg, ez csak azért van, mert ilyen a mi világunk. Századunk még jobban asszimilálja, elpusztítja a hagyományos kultúrát. Nem gonoszságból, csak egyszerűen, mert útjában áll, mert megváltozott értékrendünk. Kényelmesen, puhán, érzékeinkre hagyatkozva szeretnénk élni, és – persze – gazdagon, miközben valami furcsa módon, állandó versenyben állunk önmagunkkal, másokkal. Így, szőnyeg alá seprünk mindent, ami valamikor érték volt, szép és jó és megkülönböztethető, sajátságos. Előadásunkban ezt az igenis mulandó értékrendet próbáljuk nagyon erőteljesen képviselni. Miről szól a Tragédia 2010-ben? A Férfiről, a Nőről, az androgünről, a harmónia megtalálásáról, vagy éppenséggel elvesztéséről.

A bemutatót népművészeti kerekasztal követi, ahol az előadás szakmai elemzése következik este fél kilenctől a Garay Béla teremben.

Majd kilenc órától táncház, ahol a Nagyvárad Táncegyüttes zenekara muzsikál a Kosztolányi teremben.