Rendezvények

Legkedvesebb mesém címmel mesedélután írók, költők, színművészek, előadóművészek, pedagógusok, ismert közéleti személyek, szülők, nagyszülők közreműködésével. Bevezetőt mond Burány Katalin néprajzkutató. A mesedélután díszvendége Kókai Péter újságíró és Szabó Palócz Attila író, publicista

„»Nagy lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatás segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei ezek a mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok.« – írta kilencven évvel ezelőtt Benedek Elek, a kisbaconi székely mesemondó, író, a Cimbora gyerekújság szerkesztője. És álma valóra vált. Meséit azóta is szeretik felnőttek és gyerekek, falun és városban, élnek a könyvekben, és még ma is terjednek élőszó útján.” (Részlet a Tűzmadár című könyv előszavából)

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra, és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket! A Magyar Olvasástársaság felhívással fordul mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékbe élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy folytassuk a 2005-ben elindult kezdeményezést, amely szerint, minden év szeptember 30-át, Benedek Elek születésének évfordulóját, a népmese napjaként tiszteljük… Kérjük a könyvtárosokat, óvónőket, pedagógusokat és a mesével foglalkozó szakembereket, valamint a meseszerető gyerekeket és felnőtteket, hogy ezen a napon megkülönbözetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé… / Elevenítsék fel a mesemondás ősi művészetét, hallgassák meg egymás legkedvesebb meséit, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről, és a mesékbe szőtt bölcsesség máig érvényes üzeneteiről, arról a mindennapjainkban is használható tudásról, amely minden népmese sajátja. Kérjük az intézmények vezetőit, tegyék lehetővé, hogy ezen a napon minden gyerek legalább egy népmesét tarisznyájába (iskolatáskájába) tehessen okulásul, vigasztalásul vagy egyszerűen csak örömforrásként, hiszen egy megfelelő pillanatban megkapott mese olykor egész életünkre kihathat. / Baráti szeretettel kérünk minden kedves, ezügyben elkötelezett kollégánkat, hogy csatlakozási szándékát és villámpostacímét jelezze Végh Miklósnál (veghm@oszk.hu), honlapunk (www.hunra.hu) szerkesztőjénél, aki az akció létét s az e-mail, illetve az esetleges egyedi honlapok segítségével, annak tartalmát ugyancsak visszakereshetővé, megismerhetővé teszi minden érdeklődő számára. Segítsük, bátorítsuk egymást az ötletek, a módszerek nyilvánosságával! / Ne hagyjuk veszendőbe menni mindazt, ami évszázadokon át élni segítette az embereket!” (A Magyar Olvasástársaság tagsága)