Rendezvények

Dr. Margittai Gábor újságíró, a Magyar Nemzet szerkesztője könyvének ünnepélyes bemutatója, amely az Ázsiában, Afrikában és Európában élő magyar tudatú néptöredékekről szól csaknem 200 sajtófotóval.

Sok ezer kilométerre a Kárpát-medencétől, Törökország, Kazakisztán, Egyiptom és Franciaország területén élnek olyan népcsoportok, amelyek évszázadok óta töretlenül hiszik, hogy ősapáik egykor Magyarország területéről származtak el, illetve a magyarsággal rokonságban állnak. Törökországi madzsarok, egyiptomi magyarábok, kazakisztáni madjarok, provence-i városlakók egymástól kontinensnyi távolságban, gyökeresen eltérő történelmi háttérrel titkos szatellitként keringenek a magyar história vonzásában. Kik ők? Mivel magyarázható apáról fiúra hagyományozódó kötődésük a magyarsághoz? Margittai Gábor újságíró e kérdésekre kereste a választ – s miként rendkívül izgalmas kötete tanúsítja, meg is találta. Madzsarok, magyarábok és provence-i „magyarok” valószínűleg az oszmán rabszedés áldozatai – a kazakisztáni madjar törzs „felfedezése” azonban az őshazakutatással és a Julianus volgai magyarjaival való kapcsolatot veti fel. Madzsarok, magyarábok, madjarok – ők a „legkülső magyarok”, a legszélső gyűrű a „csángósodás” naprendszerében, akiket az eltávolodás, az elveszettség és a mégis-megmaradás metaforájaként értelmezhetünk. A szerző két évet szánt arra, hogy felkeresse az „őshazájuktól”, saját kultúrájuktól elszakadt népmaradékokat. S ahogy bejárta a törökországi Macarköytől Észak-Mezopotámián át a kazak pusztákig a fél világot, annyit tanult az emberekről, kisebbség és többség viszonyáról, gyógyíthatatlan sebekről és nemzeti mítoszokról, mint sehol máshol a világon.