Rendezvények

A Zentai Színtársulat előadása

Eugène Ionesco: Az új lakó. Szereplők: Buza Ákos, Buza Kornél, Gombos Dániel, Gombos Kornél, Kalmár Andrea, Mácsai Endre, Mészáros Gábor, Miskei Edina, Raffai Ágnes, Tarapcsik Hajnalka, Varga Polyák Éva. Rendezte: Vukosavljev Iván m. v.

Ionesco minduntalan visszatérő aggodalma, hogy a holmik, az anyagi javak körülveszik, elárasztják, megfojtják tulajdonosaikat. Az úgynevezett jóléti vagy fogyasztói társadalom jellegzetes tünete ez, ahogy a közszükségleti cikkek a kisemberek számára is elérhető közelségbe kerülnek, s most már minden erőfeszítés e javak megszerzésére irányul. A beszerzett áruk már nem a vevő kényelmét, javát szolgálják, hanem körülkerítve őt elvágják a világtól, a többi embertől. Mintha csak börtönbe vagy koporsóba zárnák! A tárgyak elszaporodásának, eluralkodásának ezt a fenyegető rémképét idézi elénk Ionesco Az új lakó című kis komédiájában, amely 1953-ban született, de amelynek az ősbemutatóját csak két évvel később, 1955-ben tartották meg Finnországban. Ez az egyfelvonásos is szemléletesen példázza Ionesco szorongásos álmok világát idéző ábrázolási módszerét. A darab expozíciója egy mindennapi, természetesnek tetsző eseményből indul ki, mint a legtöbb álom. Új lakó költözik az üresen álló lakásba. A bútorok beözönlésének mértéktelensége, az özönlés egyre gyorsabb tempója, a tárgyak mozgásának fenyegető önállósulása, a mozgási tér beszűkülése cella vagy koporsó méretre teremti meg a szorongásos álom nyomasztó atmoszféráját. A képletes helyzet – az életünk során gyűjtött, hozzánk tapadó tárgyak elöntenek, megfojtanak bennünket – materializálódik, ábrázolódik a színpadon. A képletes szituáció konkrét ábrázolása groteszk, komikus helyzetek sorát teremti a színpadon. Ennek az ábrázolási módnak a következménye, hogy Ionesco humora jelentős mértékben él a helyzetkomikum eszközeivel, s Samuel Becketthez hasonlóan ő sem veti meg a cirkuszi bohóctréfák legdurvább fogásait sem. Az ábrázolás ambivalenciája a komédia olyan értelmezését is megengedi, hogy az új lakót elborító bútordarabok az életünk során felhalmozott, hozzánk csapódott tárgyakhoz fűződő emlékeket is jelentik, sőt talán csak az emlékeket, amelyekbe bezárkózva lélekben is elszakadhatunk a minket körülvevő világtól.