Rendezvények

A szegedi Hetek csoportja vendégjátéka a Népszínház Jadran Színpadán. A Szegedi Nemzeti Színház tagjaiból verbuválódott csoport különálló társulatként előadásokat, rendhagyó irodalmi órákat készít. Alkotói tevékenységét a kísérletező, önmaguk emberi- és szakmai határát súroló téma és szövegkönyvválasztás jellemzi. Ez az attitűd és az út melynek üzenete és célja a kultúrák és az emberek közötti párbeszéd megteremtése illetve elősegítése, a társadalmi igényesség és egymásra odafigyelés egy másik gondolkozási mód előhívása a morális és közösségi cél, esetükben a színházi és más társművészeti jelrendszerek adta individuális és művészeti eszközök segítségével.

Jean Cocteau: Emberi hang – monodráma. 
Fordította: Harsányi Zsolt.
Szereposztás:
A Nő: Melkvi Bea
Rendezte: Harsányi Attila
Az előadás időtartama: 50 perc - szünet nélkül -Az előadás a Kép-Szín-Ház Alapítvány és az Aradi Kamaraszínház közreműködésével készült el.

Szinopszis:
A szerzőt egy elkapott telefonbeszélgetés emléke, a hangok különös komolysága, a csöndek örökkévalósága késztette a darab megírására. Mindig szemére vetették, hogy túltechnikázza darabjait, ezért a legegyszerűbb formát választotta: egy szoba, egy személy, a szerelem, és a modern élet banális kelléke: a telefon. Meg kellett festeni egy ülő nőt, nem egy intelligens vagy egy buta nőt, hanem egy névtelen nőt, és kerülni az elevenséget, az egymásba kapcsolódó párbeszédeket, egyszóval mindazt a színházat utánzó színházat, amely mérgező, nyúlós és alattomos módon tolakodott a valódi színház helyére. A dráma alkalmat ad a színésznőnek, hogy két szerepet játsszon. Az egyiket, amikor ő beszél, a másikat, amikor ő hallgat, és érzékelteti annak a láthatatlan személynek a jellemét, aki a csenden keresztül nyilatkozik meg.

Azt mondják, minden nagy veszteség egy kis halál. Ami élt, amiben hittünk, meghal. Ebben a darabban meghal egy szerelem. Ha meghal egy kapcsolat, azzal együtt meghal egy egész. Egy felépített élet hal meg, a maga rendszerével, szabályaival, levegőjével, napi tennivalóival. Abban, akit otthagynak, meghal a remény. Márpedig a remény az, ami életben tart…

Jegyinformációk.