Rendezvények

Író–olvasó találkozó

Végel László Kossuth-díjas író, esszéista, közíró szerzői estje. A találkozó vendége dr. Bányai János egyetemi tanár. Közreműködik Fárbás Anikó. A beszélgetést Gruik Ibolya, a Magyar Szó újságírója vezeti.

Magányom határát anyanyelvem határa jelöli ki. Pesten régi barátokkal találkozom és valamit magyarázunk egymásnak. De mégis úgy érzem magam, mint Wittgenstein szövője, aki azt hiszi, hogy szövetet sző, annak ellenére, hogy szövőszéke üres, pusztán azért mert olyan mozdulatokat tesz, mintha szőne. Csak ez a közös bennünk, a hiábavalónak tűnő mozdulatok. (1992)

„A csavargó, a bolyongó, a helyét nem találó ember, a gyökértelen világ mindig is az érdeklődésem, életérzésem középpontjában volt, sokszor bíráltak emiatt, mondván, hogy valóságidegen vagyok, gyökértelen kozmopolita. Ezeken a jelzőkön ma már csak mosolyogni tudok, habár annak idején nagyon bosszantottak. És fájtak is. De most elárulom, sokkal jobban fáj most, hogy a valóság ilyen durván és kegyetlenül nekem adott igazat. Az 1990-es Eckhart gyűrűje című regényemben írtam a permanens polgárháború mindent elárasztó őrületéről, az 1987-ben megjelent Parainézis című regényemben az általános összeomlásról, de az 1991–1992-es Wittgenstein szövőszéke című esszénaplómban a saját világom vitriolként fröccsent a szemembe.” (Végel László)