Rendezvények

Játék. Szereplők: Első lány – Jankovics Andrea. Második lány – Krizsán Szilvia. Harmadik lány – Elor Emina. Feleség – Ábrahám Irén. Férj – Giricz Attila. Fiú – Kovács Nemes Andor, m.v. Vállalkozó – Banka Lívia. A Férfi – Német Attila. A Titkár – Pongó Gábor. Szomszéd – Varga Tamás. Árus – Jaskov Melinda. Utas 1 – Huszta Dániel. Utas 2 – Sirmer Zoltán. Angyalok kara: Kőrösi István, Buza Ákos, f.h., Crnkovity Gabriella, f.h., Gombos Dániel, f.h., Kokrehel Júlia, f.h., Raffai Ágnes, f.h., Soltis Lehel, f.h. Koreográfus: Lavro-Gyenes Ildikó, m.v. Díszlet-, jelmeztervező: Csík György, m.v. Zeneszerző: Erős Ervin, m.v. A rendező munkatársa: Ferenc Judit. Sminkmester: Szabó Margit. Fénymesterek: Szöllősi László és Majoros Róbert. Hangmester: Salamon József. Súgó, ügyelő: Bíró Alekszandra. Fotó: Mikus Csaba. Rendező: Puskás Zoltán.
Támogatók: NKA – Katona József Pályázat, Újvidék Város Kulturális Titkársága
Médiapartner: Panonija TV

A drámaíró verseny felkarolásáról és a saját értékeinkről – egy előadás kapcsán

Egész hetes programmal, egy kis nemzetközi fesztivállal ünnepelte meg fennállásának 35. évfordulóját az Újvidéki Színház. Ebben az összeállításban egy ősbemutató is helyet kapott, Gyarmati Kata Hét nap a világ című műve, amelyet Puskás Zoltán rendezésében állítottak színre. Bizonyára nem véletlen az időzítés, hogy éppen ebből a rendkívüli alkalomból láthatott a közönség egy új, kortárs vajdasági magyar drámát. Pontosabban a 2007-es drámaíró verseny nyertes darabját, amelyet a szerző felkérésre dolgozott át egész estét betöltő előadássá. László Sándor, az Újvidéki Színház igazgatója a jeles születésnap alkalmából adott interjúban is hangsúlyozta, mennyire a szívén viseli ennek, a mára már mozgalommá vált kezdeményezésnek a további sorsát. (...)
A Hét nap a világ című dráma valóban rólunk, a jelenünkről szól. A darab műfaji meghatározása egyszerűen játék, talán azért, mert mi is, mindannyian játsszuk az életünket. A ránk kényszerített, vagy önként vállalt szerepeinket. Kottával, vagy kotta nélkül, mint az LGT együttes híres dalában.
A történet két részből áll, vagy inkább két, egymásra épülő, egymásból következő történetnek vagyunk szemtanúi. Sőt, háromnak, ha a két Utas (Huszta Dániel és Sirmer Zoltán) készülődését, álmodozását is figyelembe vesszük, akik tervezgetnek, tervezgetnek, hogy végül ne jussanak el sehova. Vagy még többnek, hiszen a vonat utasai is különböző jellemek, egy-egy saját sztorival. Jól ismert problémákat boncolgatnak a szereplők: a társtalanságot, a magányt, egy egymás közötti kommunikáció hiányát, az elvágyódást, a házastársi kapcsolat kihülését, az elanyagiasodott társadalmat, ahol még a párkeresés is üzlet, jól jövedelmező, de csaláson alapuló vállalkozás. Megismerünk három fiatal lánytestvért (Jankovics Andrea, Krizsán Szilvia, Elor Emina), a szüleiket (Ábrahám Irén és Giricz Attila), a társkereső szolgáltatás működtetőit (Banka Lívia, Kovács Nemes Andor, Pongó Gábor), a férfit, aki szerint eltűntek az emberek az utcáról, a szomszéd fiút és az árust (Német Attila, Varga Tamás, Jaskov Melinda).
A második rész egy képzeletbeli vonaton játszódik, ahol a szereplők ugyanazok, mint az első felvonásban, de nem ismerik egymást. Kivételnek csak a házaspár számít, akik továbbra is összetartoznak. Ráadásul mindegyikük jegye máshova, teljesen ellenkező irányba szól, a szerelvény többi része eltűnt és nem tudják, hol vannak. A nagy semmiben, egy hómező kellős közepén találják magukat, pedig induláskor még ősz volt, sütött a nap és alig haladtak el az állomástól. Ja, és a mobiltelefonok sem működnek! (Az utóbbit el tudja még valaki képzelni a 21. században!?) Megpróbálják kitalálni, miért kerültek ilyen lehetetlen, sőt, kilátástalan helyzetbe és mit tehetnének a feloldása érdekében. Talán ismerik is egymást, valami közük van a másikhoz, csak rá kell jönniük, hogy mi. Hiszen az „előző életükből” valamennyien a legszívesebben kiszálltak volna. Mint egy vonatból? A szomszéd fiú ki is mondta, elutazik, mert még soha nem volt egy napot sem szabadságon. Talán ezzel az utazással rendbe tudnak hozni valamit, amit valahol, valamikor elrontottak? Talán. De nem biztos. Végül mindannyian elindulnak a nem evilági, „űrhajós” ruhába bújtatott Angyalok karának kíséretében (Kőrösi István, valamint Buza Ákos, Crnkovity Gabriella, Gombos Dániel, Kokrehel Júlia, Raffai Ágnes, Soltis Lehel főiskolai hallgatók) és kilépnek a nagy kékségbe. Ami minden további nélkül lehet egy új élet kezdete. De a fagyhalál is.
Említést érdemelnek még a pergős párbeszédek, a fényjáték, a zene (Erős Ervint illeti a dicséret), a fekete, a fehér és a szürke árnyalatait felvonultató kosztümök és a fekete-fehér kockákból álló színpadkép Csík György tervezésében. Vajon ki sakkozik velünk? És ki lopta el a színeket az életünkből?
(...) Mert az élet sem csak fekete – tennénk hozzá. És nem is csak fehér. Vagy ha egyelőre az is, reméljük nem sokáig. Csak addig, amíg úgy érezzük, hogy együtt is egyedül vagyunk.
Karácsonyi Lili