Rendezvények

Tájkép- és portrévázlatok Zenta honlapjára

Dr. Szeli István akadémikus legújabb könyvének bemutatója a szerző és a szerkesztő, Bordás Győző magiszter közreműködésével.

Ezzel a füzettel egy több évtizedes hagyományt szeretnénk új életre serkenteni (a Zentai Füzetekét), s reményeink szerint idővel ismét egy új kiadványsorozatot útjára bocsátani, aminek ideiglenesen Portrévázlatok nevet adtunk, de megfelelő alkalomnak tartjuk arra is, hogy a Zenta monográfiájával fölfektetett „honlapot” további érdemes nevekkel gazdagítsuk. Jórészt olyanokéval, akiknek egészalakos ábrázolására majd csak a jövő művelődéstörténésze vállalkozhat, hisz még itt vannak közöttünk, velünk együtt alakítják a jelent s (értelemszerűen) a jövőjüket is. Vannak közöttük olyanok, akiknek munkájáról és eredményeiről mindeddig csak futólag esett szó, mert még korainak látszott, hogy életművüket szintézisbe foglaljuk, hogy rendezett egésznek tekintsük, vagy hogy összetartozó harmonikus egységet lássunk benne. Úgy véltük ugyanis, hogy – mint történelmünk alakulásának nemcsak alanyai, hanem egyszersmind tárgyai – maguk is még alakulófélben vannak. Az idők során azonban közülük többeknek is kiterebélyesedett s beért (némelyeknek, sajnos, már beteljesült) az életműve, s ez nemcsak indokolja, hanem egyenesen elvárja tőlünk, hogy megjelöljük helyüket városunk kulturális mappáján és fejlődésrendjében. E hely rögzítésében azonban nem kizárólag a minőség, a szellemi-művészi-tudományos alkotás értéke játszik szerepet, hanem magának az alkotónak a személye, életkörülményei, a városhoz fűződő kapcsolatai is, amelyek sokszor nem látványos külsőségekben, kézzelfoghatóan manifesztálódnak, hanem amire csak a „belső forma”, művük és alkotásuk struktúrája enged következtetni. Ez a kérdés azonban már az irodalmi-művészeti „kistenyészet” kérdéskörébe tartozik, s mint ilyen a regionalizmus problémáját tárgyaló értekezések témája. Bennünket csak azért foglalkoztat, mert esetünkben egy földrajzi-történelmi lokalitás „honlapjáról” van szó, amelyben a „zentai” megnevezésnek kirekesztő funkciója is lehet, hisz bárki jogosan vetheti fel a kérdést: hogyan és miféle megfontolás alapján jelöljük ki a helyét e Tisza-parti Panteon megszentelt kövei közt például a szenttamási, a topolyai, a csókái vagy más, sokszor a jóval messzibb tájakról jöttek nevét? Egyszerűen mondva: annak folytán, hogy velünk érez, rólunk beszél. Mert amiként az ember karaktervonásai, szellemi, lelki, érzelmi, gondolkodásbeli, etikai magatartása, jelleme s teljes meghitt benső világa, következésképpen hovatartozása sem a lakhelyi illetőség ügye, így nem a születési anyakönyvben olvasható bejegyzés kérdése sem, még kevésbé pedig a lakosság-nyilvántartó hivatal adatainak a velejárója. Sokkal inkább egy lélektani fejlődésfolyamat eredményének kell tekintenünk… Szeli István