Rendezvények

Színházbusz Szabadkára

Spiró György: Csirkefej (tragédia). Szereplők: Vénasszony – Karna Margit m. v. Tanár – Péter Ferenc. Nő – G. Erdélyi Hermina. Apa – Kovács Frigyes, Pataki Gyűrű-díjas. Anya – Vicei Natália. Srác – Pálfi Ervin. Haver – Szőke Attila. Törzs – Csernik Árpád. Közeg – Mess Attila. Előadónő – Sziráczky Katalin. Csitri – Pesitz Mónika. Bakfis – Ferenc Ágota f. h. Zeneszerző: Matlári Miklós és Lajkó Félix. Rendezőasszisztens: Szilágyi Nándor. Díszlet- és jelmezterv: Kovács Yvett m. v. Rendező: Telihay Péter.

A dráma címe, a kétszeresen véres indítójelenet (a fagyott csirkefejek és a feketemise-szerű macskaáldozat), valamint a gyilkos befejezés igazolják a szerző műfaji besorolását, vagyis azt, hogy valóban tragédiát írt. … Az ártatlan áldozatok száma egyre gyarapszik, ahogyan előrehaladunk a drámában: először a kedvenc cicus válik a két suhanc barbár rítusának áldozatává, majd ugyanilyen hidegvérrel és közönnyel gyilkolják meg a Vénasszonyt is. De e két véres tett között kiderül, hogy a Srác maga is áldozat, a lezüllött szülők áldozata, és áldozat a Nő és a Tanár is, saját tehetetlenségük és a rendszer áldozatai ők. Mindegyikük álmodik egy jobb világról (a Nő állandó partnerről, akivel talán még autós hétvégi programokra is mehetnének, a Srác közös meccsre menésről az Apával), de ők maguk is éppúgy szanálásra vannak ítélve, mint a lepusztult bérház. A Srác pár napos kimenője a nevelőotthonból a tékozló fiú hazatérését idézi, de ez torzuláson megy át, hiszen mielőtt állami gondozásba vették, ő ápolta beteg apját, miközben ő maga éhezett, fázott, és csak a Vénasszony szíve esett meg rajta: ő tehát már korábban is képes volt jótettek gyakorlására. Egyetlen hű társának, macskájának elvesztése azonban azt erősíti meg benne, hogy vezekelnie kell, hiszen követett ő el bűnöket is, például nem igazán szerette az urát, a háború alatt nem mert menedéket adni az üldözött zsidóknak, és gyermekét sem tudta megmenteni az ostrom alatt, majd elvetélte újabb terhességét. Mostani vesztesége ráébreszti, hogy újra kell fogalmaznia önmaga és a világ viszonyát, és fel kell tennie olyan kérdéseket is, amiket eddig elkerült. S ki másnak is tehetné fel a legsúlyosabb kérdést, ha nem a Tanárnak, akinek foglalkozása a tudás: „tessék mondani, tanár úr… van Isten? … Kell, hogy legyen…” Saját kérdését többször is megválaszolja: „kell, hogy legyen Isten, aki a bűneimért sújt engem ennyire! … Tetszik tudni, mér sújt engem ennyire az Isten? Mert nem voltam jó.” A vezeklésként elhatározott jó cselekedetekre azonban az emberek nem tartanak igényt, sőt még gyanú is ébred bennük a Vénasszony iránt. Egyszerűbb megoldás azt javasolni, szerezzen be a Vénasszony másik macskát. Miután a felnőttek elutasítják a jótékonyságot, a Vénasszony látomásos állapotában eldönti, hogy megtakarított pénzecskéjét a Srácra hagyja. Meg is írja végrendeletét, azaz testamentumát. Ettől nem tudja eltéríteni a Nő emlékeztetője, hogy a macskát a Srác pusztította el. A Vénasszony még abban is bízik, hogy az Úr kegyét meg tudja osztani a Sráccal, s ki tudja menteni a fiút a fertőből. A fiú képtelen kiigazodni ebben a felfordult és ellentmondásokkal teli világban, nincs olyan életélménye, amely fogékonnyá tenné a jóra, sokkal egyszerűbb megoldás számára ösztöneire hagyatkozni, apja uszításának hatására végezni az öregasszonnyal megtakarított pénzecskéje megszerzéséért. Kürtösi Katalin

Helyfoglalás a zentai Művelődési Ház irodájában.