Rendezvények

Énekek éneke. Dr. Reisinger János neves budapesti irodalomtörténész beszélgetéssel egybekötött előadása.

Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint
    egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem, mint a koporsó és erős
    mint nagy vizeknek sodra.
(Salamon király: Énekek éneke. Fordította Babits Mihály)

A magyarul különösen hangzó cím héber szóhasználatot rejt: a legszebb énekről van szó, a szerelem költői dicséretéről. Olyan dalok gyűjteménye az Énekek éneke, amelyben a szerelmesek felváltva dicsérik egymás szépségét és vallanak a másik iránt érzett szenvedélyükről. Némelyek szerint itt nem egyszerűen véletlenül egymás mellé került szerelmi énekekről van szó, hanem egy összefüggő, dramatizált elbeszélésről. Eszerint az egymást követő erotikus tartalmú énekek vagy egy több napon át tartó esküvői ünnepséget elevenítenek fel vagy éppen egy gyönyörű fiatal leány történetét beszélik el, akit noha Salamon királyhoz adtak feleségül, Ő mégis lélekben hűséges marad gyermekkori szerelmeséhez. Hogy melyik a legvalószínűbb magyarázat, azt minden olvasó maga döntheti el. A hagyományban Salamon nevéhez kötötték ezt a könyvet is, s ezzel azt jelezték, hogy – bár az emberi élet egy nagyon sajátos területéről szól – az Énekek éneke is a bölcsességirodalomhoz tartozik. Ahogyan a bibliai bölcsességirodalom más alkotásainak is vannak párhuzamai az ókori kelet népeinek irodalmában, az Énekek énekéhez hasonló írásokat is találhatunk az ókori egyiptomi vagy a későbbi arab költészetben. Ezt a közös irodalmi hagyományt ugyanakkor az Énekek éneke szerzője olyan sajátos érzékenységgel dolgozta fel, ami később lehetőséget adott a könyv lelki és teológiai értelmezésére is.