Rendezvények

Francois Truffaut: Négyszáz csapás. A beszélgetést Csillik Blanka film- és médiaszakos bölcsész vezeti.

1959-ben készült ez a fekete-fehér feliratos francia filmdráma. A gyerekkor rendezője, Truffaut szabadjára engedett kamerája a Négyszáz csapásban bezárt és rabságukból megszökő gyerekeket figyeli. Önéletrajzi film, mely egyszerre szól nyomasztóan és felszabadítóan a szeretethiányról. Hőse, Antoine a kamaszkor küszöbére érkezett. „A boldogtalan gyermek mindig bűnösnek érzi magát, s talán ez a legszörnyűbb” – mondta Truffaut. Antoine azért boldogtalan, mert szülei is azok. Szintén magányos barátjával kisebb-nagyobb diákcsínytevéseket követ el, s emiatt szülei jóváhagyásával javítóintézetbe zárják. A film befejezése különös nyugtalansággal sugározza a szabadságba szökés egyszerre felszabadító és nyomasztó kettőségét. Az utolsó három perc véget nem érő futás a tengerparton, a kamera hosszasan kíséri Antoine-t, mígnem Jean-Pierre Léaud nyugodt arccal, riadt tekintettel visszanéz. Felénk. „A Négyszáz csapás a legszebb film elárult gyerekkorunkról.” (Bikácsy Gergely)