Rendezvények

Elfogadás. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet társalgássorozatának meghívott vendége dr. Reisinger János budapesti irodalomtörténész. Hajnal Anna énekel. A sorozat szerkesztője és a beszélgetés vezetője: Gruik Ibolya újságíró.

Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal? –
Hány volt, ki más szivéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy: aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem dijért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a „lenni vagy nem lenni?”
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?

Petőfi Sándor: Világosságot! / Részlet

„Közélet és magánélet látszatra ellentmondó, valójában szorosan összetartozó, egymást kiegészítő fogalmak. Ahogy a közélet rendje elengedhetetlen föltétele a magánélet nyugalmának, egészséges társadalom sincs az egyes ember békéje, tisztes boldogulása nélkül…” (Pilinszky János: Szög és olaj)

„A Tea 6 után rendezvénysorozat célja elsősorban a régi beszélgetős estek – mondhatnánk: kávéházi találkozások – megidézése. Másodsorban pedig a város kulturális és szellemi életének élénkítése és folyamatos fenntartása korosztályra való tekintet nélkül. A társalgás, a beszélgetés, egymás meghallgatása a gyorsuló idővel kiesett mindennapi életünkből. A múlt század eleje erre még módot adott, ma már csak elrohanunk egy kiállításra, egy könyvbemutatóra, egy előadásra, de nincs lehetőségünk kibeszélni azokat a hatásokat, amelyek ilyen alkalmakkor érnek bennünket. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy igényeljük/igényelnénk a társalgást, a vélemények, a gondolatok cseréjét. A rendezvénysorozat ezt igyekszik felvállalni. Azzal egyebek mellett, hogy olyan témákat vet fel, amelyek egyént és közösséget egyaránt érintenek és foglalkoztatnak. Nincs előadói és közönségkategória: a meghívott előadó részvevője a beszélgetésnek, „csak” irányítja, továbbviszi a fölvetett kérdéseket és fogalmakat, amelyekről azután a teaest folyamán társaloghatnak a jelenlevők. A beszélgetéssorozat inkább a minőségre és a színvonalra figyel, és csak másodsorban a tömegességre annak érdekében, hogy kialakuljon egy olyan aktív látogatói réteg, amely később a város egészében meg tudná honosítani a társalgás művészetét. Olyan polgári szellemi értékeket hozhatna vissza a mindennapokba, amelyek hozzájárulnának Pilinszky János fönt megfogalmazott gondolatainak valóra válásához, vagyis a közösségi létélmény és az egyéni harmónia megtapasztalásához.” (Gruik Ibolya)