Rendezvények

„Vajdasági magyar építészet pedig nem volt, hanem lesz!” A Vajdasági Magyar Építészek vándorkiállítását Valkay Zoltán műépítész nyitja meg témához kapcsolódó értekezésével.
„Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió nagymesterének a századelőn tett kijelentését, így száz évvel később parafrazálva a történeti helyzet ismeretében megerősítem: »A vajdasági magyar építészet pedig nem volt, hanem lesz!« Kijelentem ezt abban a tudatban, hogy kisebbségi életünk, kisebbségi szakmai létünk e nyilatkozat tükrében felszabadul, és egy új alternatíva előtt találja magát, hiszen lehetővé válik számunkra a tudatos környezetalakítás magyar szemléletének gyakorlása, ami az oly sokszor emlegetett és megkövetelt másságunk egyik alapja lehet…
Azt mondják, hogy a magyar nyelv teljesen önmagába és befelé forduló. Ehhez képest a vajdasági magyarok dialektusai és a történelmi helyzetből adódóan kialakult mentalitásuk inkább kifelé fordulónak tarthatók. Ha az építészettel – például mint nyelvvel foglalkozunk – a fenti ellentmondásossággal mindenképpen találkozunk. Ha – úgymond – magyar nyelvű építészetet gyakorolsz, akkor rá lehetsz készülve arra, hogy a tájba zárod magad. Kérdés, hogyan építeni magyar házat ilyen feltételek között? Mi a megoldás? A táj felszabadít? Vagy forduljunk inkább kifelé; nyugat felé, és álljunk be a sorba?
Kérdésünkre a válasz a következő is lehetne: nemzetköziségen és a nemzeten túli kozmikus szint, és ettől persze nem kell megijedni. A táj, nyelvünk és kultúránk kozmikus rétegeinek felmutatása tehát a cél. Azt hiszem ezzel már igazán érdemes foglalkozni. Példaként a rovásírást említeném. Van, akinek ez csak egy nemzeti írás, de akad olyan ember is, akinek egy kozmikus, tehát egyetemes ábécé. Erről van itt szó: népművészetünk (s egyáltalán a népművészet) kozmikusságáról, egyetemes üzenetéről.
Az is kérdés lehet számunkra, hogy mi az a valami, amit mi vajdaságiak hozzáadunk a magyar építészet egészéhez. Nos, számomra mindinkább úgy tűnik, hogy mi, a hadak útján levők, éppen az átalakulás, a toldás-foldás, az újrafogalmazás mellett a szabadságot és az autonómiát szerető tanyákkal és azok építészeti filozófiájával rukkolhatunk ki leginkább. A semmiből alkotott, környezeti tájba illeszkedő, az abból kinövő, hagyomány, valamint lelemény alkotta tanya az, ami minket bácskai alföldieket talán a legjobban jellemezni tud…” (Valkay Zoltán)