Rendezvények

A világ és a vége. Dráma két felvonásban. Wass Albert Jönnek és Adjátok vissza a hegyeimet című kisregényeit színpadra alkalmazta: Andrási Attila és Péter Ferenc. Szereplők: Péter-Körmöci Petronella, Káló Béla, Kákonyi Tibor, Molnár Zoltán, Péter Ferenc. Zene: Fazekas Riedl Tibor és Kiss Zoltán. Jelmeztervező: Varga Gyöngyi. Katonai szakértő: Jásdi Balázs. Hang és fény: Szöllősy Vágó János. Rendezte: Andrási Attila.

Az előadásról:
A két világégés közötti sanyargatott és elnyomott Erdély. A feledhetetlen visszatérés a Szent Korona joghatósága alá. Egy ember, aki megállja a helyét, körötte, mint suhanó gyermekek a körhintán, forognak a köpenyek. A háború és a pusztulás. A félelem uralma. A zsarnokság. Magyar sorsok a lidérces, térdig vérben gázoló, démoni huszadik századból.
„Megalázás, fájdalom, öröm, csalódás, pusztulás, remény jelenik meg a színpadon egyetlen pici közösség tolmácsolásában. A játszók, Péter-Körmöci Petronella, Káló Béla, Kákonyi Tibor, Molnár Zoltán és Péter Ferenc sokkal többet nyújtanak a színészi játéknál. A szerepekkel történő azonosulásuk, a gondolatok átadása pontos és tanítandó. Általuk mi, nézők átéljük a fájdalmat és a kétségbeesett kiáltást a szabadságért… Úgy érzem, viszonzásként részünkről, nézőktől kevés volt az álló taps.” (Molnár Györgyi. Magyar Nemzet, 2006. XII. 12.)
„A világ és a vége pontosan arról szól, amit a címe elénk vetít: az elszakadt Erdélyről, a hazájukat vesztett magyarok szenvedéséről, egy olyan világról, ami a miénk volt, minden idegünkkel belé tartoztunk, s arról, hogy ezt a világot, az életünket, elvették tőlünk. A vágyról, hogy a magyar élhessen méltósággal a saját hazájában, hogy visszakaphassa a hegyeit, hiszen a saját földjén nem ő az idegen. Az előadás egyszerre mutatja be az emberi tisztaság és a tisztátlanság képét is… Péter-Körmöci Petronella, Káló Béla, Kákonyi Tibor, Molnár Zoltán és Péter Ferenc színművészek Andrási Attila vezetésével mindannyian olyan elhivatottsággal fűtöttek, s olyan, a magyar ember szívét sajogtató s egyben önmagában erősítő kérdéseket tárnak elénk szépségesen, melyek egyszerre igazi színházat s igazi ünnepet teremtenek.” (Herbák Dóra. Magyar Demokrata, 2006/24.)