Rendezvények

Szent Erzsébet életútja. Előadja: Kolti Helga veszprémi színművésznő.

Kolti Helga színművésznő egyszemélyes színháza azokat a kérdéseket teszi fel, amelyek a legindokoltabbak deszakralizált, kiüresedett, erkölcseiben megrendült, tévelygő jelenünkben: Hogyan közelítsünk egy szent életéhez ma? Meg tudjuk-e érteni például ma az önként vállalt szegénységet? Lehet-e szenvedélyesen szeretni úgy, hogy mindenről, a legkedvesebbről, a legdrágábbról, a legféltettebbről is lemondjunk? El lehet egyáltalán hinni, hogy egy ember legfőbb vágya az, hogy leprások és kitaszítottak, a ma AIDS-eseinek és hajléktalanjainak testi-lelki gondozását vállalja? Különösen, ha ez a valaki magas rangú személy!

Szent Erzsébet gazdag életútja bizonyságtétel arról, hogyan is lehetne, sőt kellene élnünk teljes életet, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva és szeretetünket tettekre váltva. Erzsébet ugyanis tudta, hogy „az elhivatottság csak a gyakorlati hitben, az élet kenyerében teljesedhet ki igazán. A hitben, mely az égbe néz, és a földön jár, amely nemcsak érez, de minden pillanatban cselekedni kész” (Prohászka Ottokár).

A darabot, melynek műfaját eredetileg a szerző, Illyés Kinga marosvásárhelyi művésznő vígságos szomorújátékként határozta meg, Kolti Helga átdolgozva ültette színpadra. A kihívás nagy volt! Képes-e a darab megmozdítani a néző lelkiismeretét? Vagy helyette ismét inkább azt gondolja: Hogyan tehetne egyetlen ember bármit is, amitől más lesz a világ? Erzsébet áldozatai hiábavalók, hiszen nem lehet minden éhezőt megetetni! Miközben pedig tudja legbelül: ahány embert megetettünk, meghallgattunk, segítettünk bármiben, azt mind a szenvedő Krisztussal tettük, s minden jótékonysággal csökken a földön az éhezők, a magányosok, a magatehetetlenek száma. Azaz, a szeretet sosem hiábavaló, akármilyen kicsiny, akármilyen kevés is!