Rendezvények

William Shakespeare: Makrancos Kata – A bestia megszelídítése (Vígjáték). Szereplők: Kata, Baptista lánya – G. Erdélyi Hermina. Bianca, Baptista lánya – Béres Márta. Özvegy – Úri Szűcs Szilvia. Petruchio, veronai nemes – Pálfi Ervin. Baptista, pádovai úr – Csernik Árpád. Lucentio, Vincentio fia, szerelmes Biancába – Mészáros Árpád. Hortensio, Bianca kérője – Kovács Nemes Andor.  Gremio, Bianca kérője – Molnár Zoltán. Tranio, Lucentio szolgája – Mikes Elek Imre. Grumio, Petruchio szolgája – Gregus Zalán. Vincentio, öreg pisai úr – Kocsis Endre. Zene: Mezei Szilárd. A zenei felvételen Mezei Szilárd és Csík István játéka hallható. Látvány, díszlet, jelmez: Varga Tünde. Kivitelezés, színpadmester: Úri Attila. Asszisztensek: Szalma János, Lassú Zoltán. Dramaturg: Góli Kornélia. Plakát: Karácsonyi Attila. Fénytechnika: Cérna Zoltán. Hangtechnika: Rusić Vladimir. Rendezőasszisztens: Mikes Imre Elek. Rendező: Urbán András.

„Dáridó a Kosztolányi Dezső Színházban – William Shakespeare Makrancos Katája a nevetésre éhes nézőknek.”
„Urbán András mintha ezt üzente volna: »Amin nevetni lehet, az előbb vagy utóbb megnevetteti az embereket.«
„… mintha a fiatalok azt mondták volna: csak azért is színház, csak azért is vígjáték. Köszönet nekik ezért.” (Barácius Zoltán)
„A férfiaknak rövid a trikójuk, zakójuk. Látom a hasukat. Meg a mosógépet hátul. Urbán András nem kímélt meg semmitől…” (Pap Ágota)
„Mintegy festmény. Mintegy lélek-hinta. […] a díszlet voltaképp kilép díszlet funkciójából, nem illusztrációja csupán a színházi nyelvezetnek, hanem teljességgel szerves része annak. … Mezei Szilárd zenéje megvalósította a jó színházi zenéről felállított tézist – vagyis, hogy az a jó színházi zene, amelyet a néző-hallgató-befogadó észre sem vesz. … A darab rendezőjének a lelki és a verbális kódok bonyolultságának felmutatása mellett, vagy ellenére egy könnyed, könnyen befogadható, színészi, játékos, tárgyi humorral teletűzdelt előadást sikerült színpadra állítania. Nagyon jól egyensúlyoz az előadás a humor és a kegyetlenség között megteremtődő viszonyrendszerrel, létrehozva ezáltal egy állandó feszültséget. Shakespeare ezen drámája még ha első látásra olyannyira könnyed komédiának is tűnik, koránt sem az. És ezt a darab rendezője remekül érzi…” (Sirbik Attila)
„Arra a dilemmára, amely az előadásra készülve a szöveg újraolvasásakor merült fel bennem, miért kedvelik manapság a színházak annyira ezt komédiát, mert kedvelik, hiszen szinte nincs évad, hogy magyar színpadon ne tűnne fel, az előadás adta meg a választ: mert remek szórakoztatást nyújt. S ezt a kritikus sem tagadhatja le. És nem is akarja.” (Gerold László)