Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely. Rendezte: L’uboslav Majera.
Az előadásról: Gorkij Éjjeli menedékhelye, ahogyan a címe is mondja, egy – mai szóval élve –hajléktalanszállóban játszódik, ahol munka nélkül, alkohollal vagy éppen lányregényekkel bódítják el magukat a szereplők, hogy meneküljenek a valóságtól, ami nem más, mint a szegénység, a betegség és a halál. A kérdés az, vajon ezek az emberek tudatosan választották-e ezt az életet? Szinte valamennyiük múltjában ott van egy valaha elkövetett bűntény, elromlott házasság vagy elherdált vagyon. Valami oka van annak, hogy ide kerültek, de mi az oka annak, hogy nem próbálkoznak talpra állni? A reményvesztettség története ez, annak a vágynak a hiánya, hogy változtassunk a körülményeinken. Ez a beletörődés ébreszt sajnálatot a nézőben, látja a tehetetlenséget a szereplőkön, itt már külső segítség nélkül nem lehet változtatni semmit, hiszen ők összezárva egymást is egyre mélyebbre taszítják, nem hisznek senkinek, és képtelenek segíteni egymáson... A segítség az öreg vándor, Luka személyében lép be a menedékhelyre. Luka különböző történetekkel mutat példát arra, mennyire fontos a hit, a hit önmagunkban és embertársainkban. Szavai egyrészt hazugságok, másrészt imák. Imák azokért, akik ilyen mélyre süllyedtek...
|