Rendezvények

„A jövő szökevénye”

Csoóri Sándor költő irodalmi estje és köszöntése abból az alkalomból, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a magyar kultúra napján a neves alkotót Aranyplakettel tüntette ki. Az est vendége az ünnepelt, Csoóri Sándor és Dudás Károly Magyar Örökség díjas író. Közreműködik a zentai Kapaszkodó együttes.

Csoóri Sándor több mint fél évszázad óta ad folyamatosan megkerülhetetlen kihívásokat a magyar szellemi életnek. Állandóan viták, eszmecserék kereszttüzében él. Költő, szociográfus, publicista, esszéíró, filmíró, prózaíró, politikus, szerkesztő és nemzeti mindenes egy személyben. Hivatásait mély nemzeti felelősségtudat fogja egységbe. Költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlen egyéni színnel újította meg költészetünknek azt a nemzeti felelősségtudattól áthatott fő vonulatát, melyet a klasszikus magyar irodalom legnagyobbjai – Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig – alkotnak. Megújította a magyar esszét is. Esszéinek egyénítő jegye a közvetlen személyesség, élményszerűség és önéletrajzi jelleg. Beavatja az olvasót gondolkodásának természetébe, a nemzeti, közösségi ügyekben való felelős történelmi cselekvésbe. Fő törekvése a nemzet szellemi-lelki egységének a megteremtése, önismeretének mélyítése, öntudatának erősítése. Ennek az eszmének a jegyében érte meg a Magyarok Világszövetségének elnökeként a »mozaiknemzetet egybe láttató nagy eszköz«-nek, a Duna Televíziónak a létrehozását. Politikai és közéleti szerepvállalásának legsűrűbb időszakában, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján néhány évre még szépirodalmi munkásságát is föláldozta a közvetlen társadalmi cselekvésért. Az utóbbi években újra töretlenül alkot, sorra jelennek meg esszékötetei és verses könyvei. Emellett főszerkesztője a Hitel című folyóiratnak, mely a magyarság nemzeti összetartozás-tudatának megerősítését, a nemzet értékeinek gazdagítását tekinti fő feladatának. Csoóri Sándor magyar és idegen nyelveken eddig megjelent több mint félszáz könyve a magyar nemzeti kultúra különleges értékű fejezete.” (Görömbei András)