Rendezvények

Színházbusz indul Újvidékre!

Zágon István–Somogyi Gyula–Eisemann Mihály: Fekete Péter
Operett. Szereplők: Pierre Lenoir – Magyar Attila. Lucien Ouvrier – Balázs Áron. Colette, a húga – Elor Emina, f. h. Claire Linekette – Szorcsik Kriszta. Sapiro – Puskás Zoltán. Gaston Auriol – Kőrösi István. Mme. Lefebre – Ábrahám Irén. Marie, komorna – Figura Terézia. Benetti báró – Kovács Nemes Andor. Michon államtitkár – Giricz Attila. Michon-né – Ferenc Ágota f. h. Lionel du Chagrin – Molnár Róbert f. h. Chagrin-né – Crnkovity Gabriella, m. v. Fleuron altábornagy – Ferenczi Jenő m. v. Leánya – Ferenc Judit m. v. Titkár – Varga Tamás f. h. Boy – Huszta Dániel f. h. Szállodai alkalmazott – Pongó Gábor f. h. Dubois –Német Attila. Zongorista – Aleksić Milan m. v. Koreográfus: Bóbis László m. v. Díszlettervező: Csík György m. v. Dramaturg: Matuz János m. v. és Faragó Zsuzsa m. v. Zenei vezető: Mezei Szilárd. Maszkok: Pintér Sára Bea m. v. és Molnár Eszter m. v. Jelmeztervező: Janovics Erika. Sminkmester: Szabó Margit. Fénymester: Szöllősi László és Majoros Róbert. Hangmester: Salamon József és Bíró Tibor. Ügyelő: Bíró Alekszandra. Súgó: Lovas Csilla. Rendező: Seress Zoltán.

Fekete Péternek minden balul üt ki, bármibe fog. Róla szól a híres nóta: „kinek a jobb keze bal, / jót sose hall, él, / mint a parton a hal…” Ami kortalanná teszi a „feketepéterséget”, s amelynek „hót tuti” sikerére részvénytársaságot alapítanak Eisemann Mihály operettjében, az nem más, mint a szorongás. A kisember nagy szorongásai. S e tekintetben a helyzet változatlan. Legfeljebb másképp, mástól szorongunk 2004-ben, mint hat évtizeddel ezelőtt, a darab ősbemutatója idején. Fekete Péter addig retteg, amíg egyszer csak valóra válnak félelmei. Ugyanakkor peche lesz csodafegyvere. Amivel oda lehet csapni. Amivel megszégyeníti a képmutatókat, tönkreteszi a csaló gazembereket, egyszóval büntet és igazságot szolgáltat. S a végén – mint a mesében – elnyeri szerelmét.

„Az Újvidéki Színházban a Fekete Péter balszerencséjének történetét láthattuk Seress Zoltán jó elképzelésében és Bóbis László kitűnő koreográfiájában. Kettőjük gondolatát vizuálisan követte a jelmezeivel Janovics Erika és a színpadteret túlzsúfolta Csík György díszletével. Egy operett… Mégis ez az előadás nem egy hagyományos operett, mert másként rendezték meg, vagyis egy mai szemmel nézett operett. Amelyben a látottak alapján megállapíthatjuk, hogy mi a véleménye a rendezőnek és munkatársainak az operettről. Ezt látva megállapíthatjuk, hogy ezzel a látszatra könnyű szöveggel is lehet közölni ilyen-olyan emberi tartásokról vagy azok hiányáról véleményt. Láttatni lehet őszinteségről és hamisságról szóló történeteket. Mértéktartó előadás, amelyben minden színrelépő színész képességei szerint teljesít és nyújt az összképhez hozzájáruló megnyilvánulást.”

Franyó Zsuzsanna

„A rendező fő érdeme az „ízléses” átdolgozás. Bár szerelmi melodrámáról van szó, a cselekmény mégsem válik közönségessé. Dicséretes precizitás jellemzi a színészvezetést és a jelenetek építkezését. Mindebben segítségére vannak az Újvidéki Színház kitűnő színészei. Fontos megemlíteni a most feltörekvő fiatal főiskolásokat, akik bizonyították, hogy nem marad utánpótlás nélkül a színház.

Darinka Nikolić