Rendezvények

Könyvbemutató

Szilveszter Szilveszter. Kisregény és más történetek. Balogh István költő, író, szakíró legújabb könyvének ünnepélyes bemutatója. Közreműködik: a zentai születésű, Magyarországon élő szerző, Balogh István, továbbá Bordás Győző magiszter, főszerkesztő, dr. Gerold László és Németh István recenzensek és Beszédes István költő, író. Fellép a Kapaszkodó együttes (Szabó Zsófia, Balogh Virág László, Boros Nándor és Martonosi Zsolt).

„Az államelnök megörült, nem is regisztrálta az eretnek megszólítást, megragadta a vén pincér fehér zubbonyának ujját, magához húzta. – Tudsz róla valamit? – A vén pincér azt mondta, ismertem őt, de a falszabadulás óta nem láttam. Itt élt negyvennégy végéig,  ez biztos, de azóta eltűnt. A Funerót, így hívták a vállalatát, valami N. nevű  partizántiszt államosította, de azt nem tudom, hogyan zajlott az egész. – Az államelnök leültette maga mellé a vén pincért, elfordult a városelnöktől, s hallgatta a beszámolót. Lassan megtudta, hogy Szilveszter Szilveszter felesége túlélte a világégést, de, talán esztendeje már, meghalt. Fia is volt, vagy meg is van még, viszont ő még a háború előtt külföldre távozott. – Ismertem azt a fiút, tizenhárom-tizennégy éves lehetett, amikor találkoztam vele, mondta az államelnök. A vén pincérnek elfogyott a mondanivalója, zavarba volt, nem tudta, felállhat-e, neki most hoznia kéne az italt, a messze földön is híres helyi specialitást, a barackpálinkát, de csak ujjait szorongatta, mint a kisfiúk, és hallgatott. A helyzetet a szállodaigazgató oldotta meg, legcsinosabb pincérnője vitt kóstolót a palicsi barackból, s a vén pincér elé is poharat tett. (Élete végéig ezt mesélgette aztán a vén pincér, mint legnagyobb eseményt hosszú életében. – Együtt pálinkáztam Titóval! – És senki nem hitt neki.) Az államelnök viszont csak a vénemberrel koccintott, egészségünkre, kurjantotta, egyetlen hajtókára kiitta. Illett volna megdicsérni a nedűt, hogy jó, de az államelnök kirúgta maga alól a gyönyörű, faragott széket, nyolc ilyen szék állott a kerek faragott tárgyalóasztal körül, és megsimította gondosa festett haját. A kirúgott szák robajára újabb testőrök léptek a terembe, ketten az államelnök mellé álltak. – Szilveszter Szilveszterről számoljanak be nekem! – parancsolta a városelnöknek az ország első embere. Tudni akarom mi lett vele…” (Részlet a kisregényből.)