Szereplők: G. Erdélyi Hermina – Kata, Béres Márta – Bianca, Úri Szűcs Szilvia – Özvegy, Pálfi Ervin – Petruchio, Csernik Árpád – Baptista, Mészáros, Árpád – Lucentio, Mess Attila – Hortensio, Molnár Zoltán – Gremio, Mikes Elek Imre – Tranio, Gregus Zalán – Grumio, Kocsis Endre – Vincentio. Zene: Mezei Szilárd. Látvány, díszlet, jelmez: Varga Tünde. Asszisztens, kivitelezés: Úri Attila. Dramaturg: Góli Kornélia. Plakát: Karácsonyi Attila. Fénytechnika: Cérna Zoltán. Hangtechnika: Rusić Vladimir. Plakátterv: Karácsonyi Attila. Rendező: Urbán András.
A zenei felvételen Mezei Szilárd és Csík István játéka hallható. Az előadásról:
Urbán András a darab rendezője kitűnően oldotta meg a díszletet. Hogy Shakespeare története akárhol és akármikor lejátszódhat, hogy a konkrét történet voltaképp szimbolikus jelrendszerként is felfogható azt jól érzékelteti a színpad hátsó egyharmadát elfedő-leleplező (és megintcsak itt a magáhozrántó-elengedő pulzálás) üvegfal, az üvegfal mögött pedig a színpadi illúziót megtörő valóság, a maga kaotikusságával (mosógép, hűtőszekrékny, porszívó, falhoz támasztott szőnyeg, kitudjami, stb., kellékek), amely voltaképp ha a színpad egészét vesszük figyelembe maga is illúzió. (Lehet e bármi is valóságos a színpad terében?) - (De hol is kezdődik az egyik, és hol a másik, vajon - mint már a szöveg említést tett erről - nem valamiféle összevegyülésről van itt szó? Az illúzió és a valóság színeinek összevegyítéséről, amelyből megszületik a szín-pad, amelyet viszont befogadói pozíciónk asszociációs tere fogad be? Bonyolultabb mint gondolnánk.) Tehát az üvegfal amely egyszerre fed el és fel lehetővé teszi, hogy a darabot az egyes Ember élethelyzetét szemlélve, konkrétságában fogjuk fel, és, hogy ugyanakkor elvonatkoztathassunk ettől. Az üvegfal mögé kifutó, kisétáló színészek, mintegy váróteremben, „megmerevednek”, várják a következő jelenetüket, és ezáltal, hogy ezt láthatjuk, folytonosan kizökkenünk a valóságosság érzékeléséből. De míg egyes színészek a fal mögött várnak, a többiek előtte játszanak, mozognak, beszélnek, gesztikulálnak, megteremtve az emlegetett valóságosság érzését. Ezáltal létrejön a két színpadi rész közös terében is egyfajta feszültség (lélek-hinta). Vagyishogy megteremtődik a színpadi metanyelv izgalma, vagy inkább egy izgalmas színpadi metanyelv.
Sirbik Attila
A teljes írást itt olvashatja: http://www.symposion.org.yu Jegyek kaphatók a helyszínen, vagy igényelhetők a 024-557-471-es telefonszámon és a jegy@kosztolanyi.org villámposta címen. |
Fejlesztette: GAS Softwares