Rendezvények

Parti Nagy Lajos: Ibusár (zenés huszerett)

Szereplők: Sárbogárdi Jolán – Vicei Natália. Bajkhállóy Richard és Kleisermann Mihály – Péter Ferenc. Amália – Kalmár Zsuzsa. Anyuska – Sziráczky Katalin. Léopold főherceg és Narrátor – Kovács Frigyes. Istensegitsy – Szőke Attila. Utas – Pálfi Ervin. Jénai Pál – Szilágyi Nándor. Huszárok, táncosok – Brezovszki Roland m. v., Kiss Andor m. v., Lackó Bálint m.v. Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza m. v. Koreográfus: Rogács László m. v. Díszlet: Szilágyi Nándor. Rendezőasszisztens: Körmöci Petronella. A koreográfus asszisztense: Brezovszki Roland m. v. Súgó: Kotroba Júlia. Ügyelő: Vrestyák Erzsébet. Kellékes : Szabó Cibolya Gábor. Színpadmester: Vidakov Milorad. Fény: Flajsman Róbert. Hang: Matlári Miklós. Sminkmester és fodrász: Orkics Márta. Rendezte: Hernyák György.

Az előadásról:
1992-ben mikor a darabot írtam, volt egy üres, légből kapott nevem, a Sárbogárdi Jolán, illetve volt egy kisregény, A test angyala, melyet a Jolán neve alatt jelentettem meg korábban. Volt továbbá bizonyos hangjátékpályázat, melynek Huszárok volt a címe. Úgy éreztem, tartozom ennek a kedves, biankó teremtésnek annyival, hogy sorsot, milyenséget írok neki, megmutatom egyfelől „alkotás” közben, másfelől a saját szürke életében, illetve megírom, mi történik, ha e két dolog összeütközik. Megtettem hát Jolánt MÁV-menetjegykiadónak Ibusáron, és megírtam egy napját, egy harisnyaszomorú, ám végzetes őszi napját, melynek éjszakáján Sárbogárdi Jolán föllázad, és súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet. Erről szól a darab, vagyis az ibusári valóság és a habos-tüllös, persze ugyancsak ibusári vágyvilág reménytelen összegabalyodásáról, arról, ahogy megelevenednek a képzelet strandpapucsnyi huszárai, miközben szegény Jolán kicsit megőrül, vagyis egyszer az életben botrányosan szabad akar lenni, eléggé hiába, mint mindannyian. Szól továbbá az öregedésről, a szerelemről meg arról, hogy mért nem, ha igen, meg arról, hogy a nyelvi szempontú bajok alatt is érző szív dobog. Mindeközben szól paródia és szeretet viszonyáról, és sorolhatnám, hogy nyelvileg mi mindenről. Az Ibusár rólunk, de ne többesszámozzak – rólam szól. Sárbogárdi Jolán én vagyunk.

Egy ősbemutató, az írott szöveg első nyilvános elhangzása előtt az író számára bizonyára fontos, hogy a saját szándékait, elképzeléseit, persze egy másik művészet játékszabályai között, minél teljesebben viszontlássa a színpadon. Később, ha a darab van olyan szerencsés, hogy újra bemutatják, s ez egy szerencsés darab, akkor nem annyira az az érdekes, hogy átjön-e a rivaldán az én nem is tudom micsodám, „üzenetem”, mert miért ne jönne át, hanem az, miként gondolkodik az én hajdani szövegemről a rendező, miként rendezi azt elevenné, színházzá, továbbá mit akar és mit tud kezdeni a színész a szerepével, az általam felkínált és nagyjából kirajzolt figurával. Szóval számomra érdekesebb, hogy mások elképzeléseit lássam viszont a közös produkcióban. Több éve játsszák az Ibusárt. Érthető, hogy, bár szeretem, a szöveget unom már kicsikét, és érthető, ha meglehetősen kívülről nézem, mint darabot. Ami érdekel benne, az, hogy hogyan lesz időről időre színházzá a papír. Ha úgy tetszik, nem érte izgulok, hanem a társulatért, mely közönség elé viszi.
(Parti Nagy Lajos)