Rendezvények

A holdfény és Szeléné istennő

Muhi Béla újvidéki fizikus vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadása.

Ady Endre: Jó Csönd-herceg előtt

Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam s fütyörészek.
Hátam mögött jön tíz-öles
Jó Csönd-herceg
És jaj nekem, ha visszanézek.

Óh, jaj nekem, ha elnémulnék,
Vagy fölbámulnék, föl a Holdra:
Egy jajgatás, egy roppanás.
Jó Csönd-herceg
Nagyot lépne és eltiporna.

„A Hold az éjszaka »bolygója«, mely a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának a jelképe. A régi gondolkodók hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet. Nem kétséges, hogy a Hold hat a természetre, az időjárásra és ránk, emberekre is. Csillagászati szempontból a Holdat már alaposan kiismertük, feltérképeztük, többször meg is látogattuk. De mégis! Az ezüstös holdfény, a bágyadt hideg sugárzás, de leginkább a telihold különös érzést vált ki bennünk. Talán a boszorkányok éppen most indulnak gyógyító füveket meg gombákat gyűjteni, a farkasemberek átváltozni készülnek, ébredeznek a vámpírok? Szeléné holdistennő kedvesét, az alvó Endümiónt keresi fel… »Holdfény alatt járom az erdőt. / Vacog a fogam s fütyörészek…«” (Muhi Béla)