Rendezvények

Az Újvidéki Színház vendégjátéka

Matei Viºniec: A kommunizmus története. Elmebetegek számára elmesélve. Fordította: Seprődi Kiss Attila. Szereplők: Balázs Áron, Ábrahám Irén, Kőrösi István, Krizsán Szilvia, Magyar Attila, Német Attila, Huszta Dániel, Puskás Zoltán, Giricz Attila, Pongó Gábor, Kovács Nemes Andor, Varga Tamás, László Sándor, Ferenc Judit, Ferenc Ágota, Faragó Edit, Elor Emina, Jaskov Melinda. Zeneszerző: Horváth Károly m. v. Díszlet- és jelmeztervező: Mihai Calin Pacurar m. v. Koreográfus: Malina Andrei m. v. Sminkmester: Szabó Margit. Fénymester: Szöllősi László és Majoros Róbert. Hangmester: Bíró Tibor és Salamon József. Súgó: Lovas Csilla. Ügyelő: Bíró Alekszandra. Fotó: Mikus Csaba. Rendezte: Anca Bradu m. v.

A történet egy elmegyógyintézetben játszódik… Egy allegória segítségével Viºniec túllép a politikai konkrétumon, hiszen egy elmebetegek kórházába helyezi az eseményeket, ahol a betegek különböző kategóriákba tartoznak, betegségük súlyosságának függvényében. Juri Petrovski, az író, aki a szerző voltaképpeni alteregója, azt a feladatot kapja, hogy költői módszerekkel tanítsa meg az elmebetegeknek a kommunizmus történetét. Bár a darab címe politikai hangvételre utal, Matei Viºniec története egyetemes értékű, hiszen olyan költői kérdéseket boncolgat, amelyekre örökösen keressük a választ.

Több mint tíz évnek kellett eltelnie 1987-es Franciaországba településem után, hogy erőmet összeszedve írhassak a kommunizmusról és ideológiai agymosásáról. Nem azért volt szükségem erre az időre, mert hiányzott volna az ihlet. 31 éves koromig teljes egészében megéltem a totalitárius, szkizofrén társadalom minden őrületét megfejelve a Ceauºescu házaspár által a román kommunizmusnak kölcsönzött groteszk felhangjával.

Több mint tíz évig kerestem a drámai szituációt, mely segítségemre lehetett abban, hogy elmeséljem a kommunizmus lényegét elkerülve a leleplezés didaktikus, nevelő jellegét. A leleplezés önmagában nem érdekelt. A kommunizmus leleplezését máskülönben nagyon jól elvégezték a nagy orosz és szovjet disszidensek – Szolzsenyicin, Zinovjev – könyvei. Később a Nyugat is megértette végre, mi is volt a kommunizmus lényege. Ne feledjük, hogy a „Kommunizmus fekete könyve” Franciaországban jelent meg. Tehát, ami engem izgatott, az nem egy történelmi, hanem egy… érzelmi leleplezés volt. Olyan drámai szituációt akartam alkotni, mely által a néző – akár átélte, akár nem a kommunizmus drámáját – érzelmileg legyen képes felfogni, zsigerein át az ideológiai elnyomást, a tudományos utópia abszurditását.