Rendezvények

Ünnepi könyvbemutató

Tőke István Mosolygó Tisza mente II. (Anekdoták, történetek) című könyvének ünnepélyes bemutatója. Az est vendégei: dr. Szeli István akadémikus és Bordás Győző magiszter, a Forum Könyvkiadó igazgatója. A könyvbemutatón közreműködik: Vukosavljev Iván színművész, a Kapaszkodó együttes, a Szélrózsa és a Táltos leánykórus, valamint a Zentai Színtársulat tagjai: Annus Szabolcs, Gömöri Anikó, Mácsai Endre és Pámer Csilla.

Tari István: (tőke istván emlékezetére)

a tanár úr
újfent méltatlankodik:
„miért tettek
a nagy I-re
pontot?”
– nem tudom – makogom
a lavina így is
születik
egy kéz
ezüst pontot rak oda
ahová nem kellene
(mondjuk egy fakabátra) és
„a bűnösök öröme szertefoszlik”

„Most, hogy megjelennek Tőke Istvánnak (1921–1983) mindeddig kötetben nem közölt anekdotái, nem állhatom meg, hogy ne idézzek egyetlen könyvének, a Mosolygó Tisza mentének megjelenésekor (1983) egyik hetilapunk ismertetőjéből: »… a Magyar Szó Tiszavidék általa vezetett állandó rovatában szinte végeérhetetlenül sorjáznak… a vidám, szívderítő és mosolyt fakasztó, de ugyanakkor gyakran csípősen találó, a múlt vagy a jelen nem egy jellemző szereplőjére, jelenségére, társadalmi ferdeségére, hibájára vagy az emberi természet kacagtató furcsaságára is rávilágító, csattanós történetek«.

Amikor az egykori kötetbe bele nem fért anekdotákat olvassuk, csak azt mondhatjuk, amit már egykoron is megállapítottunk: Tőke István, ez az ízes szavú, bőven buzgó mesélőkedvvel megáldott, rokonszenves emberi egyéniség… mindig az elnyomottak, a kisemmizettek, a küszködő kisemberek, a nincstelen szegényparasztok, zsellérek, béresek és napszámosok oldalán áll, s élceivel leggyakrabban az embertelenséget, a kapzsiságot, az úrhatnám dölyföt és a basáskodó önkényt veszi célba; enyelgő iróniával, ha bocsánatos emberi gyengeségekről, maró szarkazmussal, ha jellembeli ferdeségekről, embertelen magatartásról van szó.

Tőke István anekdotái a mai napig sem veszítettek üde frissességükből, aktualitásukból. A valódi népi humor kedvelői, a vidékünk múltja, a »régi világ« igazi hétköznapi élete iránt érdeklődők ma is ugyanolyan élvezettel forgathatják, mint annak idején, a hetvenes években meg a nyolcvanas évek elején…” (Szloboda János)