Szereplők: G. Erdélyi Hermina, Pletl Zoltán, Varga Heni. Zene: Mezei Szilárd. Asszisztens: Úri Attila, Varga Tünde. Rendező: Urbán András. A előadást az Urbán András Társulat készítette a szegedi MASZK Egyesület menedzsmentjében. Az előadásról: Csáth Géza 1887-ben született Szabadkán (polgári neve Brenner József). Már kamaszkorában zenekritikát írt, hegedült, festett, verseket írt. A pesti egyetem orvosi karára járt. Morfiumszenvedélye 1910-ben kezdődött, majd lassan teljesen a kábítószer rabjává vált. Elvonókúrának vetette alá magát, sikertelenül. Az első világháborúban katonaorvosként dolgozott. Írásai a Budapesti Naplóban, a Jövendőben, a Népszavában, a Magyar Szemlében és a Nyugatban jelentek meg. Két színművét (A Janika és a Hamvazó szerda) a Magyar Színházban mutatták be. Élete során öt novelláskötete jelent meg: A varázsló kertje (1908), Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909), Délutáni álom (1911), Schmith mézeskalácsos (1912), Muzsikusok (1913). 1919-ben, morfiumrohamában agyonlövi feleségét, mire a szabadkai kórház elmeosztályára szállítják, de onnan megszökik. Pestre akar menekülni, de a demarkációs vonal mentén a katonák elfogják. Meghal a bevett nagy adag méreg hatására. Tolnai Ottó: árvacsáth
az ágy alatt aludtam ismét és tényleg jöttek értem rám tekerték durván rám tekerték szárnyaim és összekötötték őket hátul mint mocskos bolondzubbony lebenyeit összekötötték hátul szárnyaim ki pocskol ezután azúrral teli égi lavórban az édes désiré az édes désiré még gyáva ahhoz jóllehet háromszor is körülérik szárnyai igen jól tudom majd désirével is megtörténik meg tudom bizonyosan ám az ő szárnyait masnira kötik mint a szitakötőét (a bunyevác gyerekek vilin konjic-nak mondták miért is nem tanultam több szavuk)
|