Rendezvények

A. P. Csehov: Sirály

Személyek: Arkagyina – Banka Lívia. Trepljov – Huszta Dániel. Szorin – Kovács Frigyes m. v. Nyina – Elor Emina. Samarjev – Giricz Attila. Polina – Ábarhám Irén. Mása – Ferenc Ágota. Trigorin – Balázs Áron. Dorn – László Sándor. Medvegyenko – Kőrösi István. Jelmez: Jasna Badnjarević m. v. Játéktér: Radoslav Milenković m. v. Dramaturg: Horváth Barbara m. v. Zenei válogatás: Radoslav Milenković. Speciális kellék: Haraszti Janka m. v.

Az előadásról:
Egy isten nélküli világ
– A szereposztást lehetségesnek láttam, és a körülményeket megfelelőnek – árulta el Radoslav Milenković, az Újvidéki Színház legújabb bemutatójának kapcsán, amikor azt firtattuk, miért és hogyan esett választása a világirodalomnak erre a remekére: Csehov Sirály című művére. – A Lila ákác megrendezése folyamán megismertem az Újvidéki Színház esztétikáját, tehát az embereket és elhivatottságukat. Ekkor határoztuk el László Sándor igazgatóval, hogy műsorra tűzünk egy klasszikus, örök érvényű darabot. A Sirály az a mű, amely aranybánya egy rendező számára, és amelynek feldolgozásához egy egész élet szükséges. A mi munkánk során a szempontok közül a hiúság emelkedett ki: az a folyamat, melynek során a hiúság tönkreteszi az emberi életet. Ami különösen megfogott a darabban, hogy a csehovi világlátásban egyidejűleg léteznek a legemelkedettebb és legmélyebb érzések, valamint a legbanálisabb életképek.

A szitakötők röpte
Ez az előadás pontos és precíz volta miatt talán csupán iskolapéldája lenne Csehov Sirálya színpadi olvasatának, ha nem tükrözné egyben a színészek és a rendező közös, mélyreható és mindkét fél számára inspiratív munkáját. Radoslav Milenković rendező nagyon jól tudta, milyen színészi gárdával rendelkezik az Újvidéki Színház: a legnemesebbel és a legmagasabb rangúval!
A rendező olyan teret létesít a színészek számára, mely lehetőséget nyújt a víz fölötti lebegésre, a sással benőtt tó fölöttire, amely a csehovi hősök életét a szitakötők röptébe sűríti, vagyis a földi élet ideiglenességének metaforájával csak még inkább a mű címében is megrajzolt szimbólumot és az élet/szépség/ártatlanság/jóság – tudatos vagy „unalomból” történő – megsemmisítésének értelmetlenségét és kegyetlenségét ábrázolja...
Darinka Nikolić
Dnevnik, 2006. 3. 10.

A belépés ingyenes.